Akiknek az az egyetlen céljuk az életben, hogy legyen párjuk, és depressziósak lesznek, ha nem sikerül, nincs is más örömforrás (pl. hobbik vagy más) az életükben?

Igen

Incel sors

Nem az az egyetlen célom, ezt azért tegyük hozzá. De nagy vágyam lenne, ha találnék valakit, ha megélhetném a szerelmet, a szexet, ha lenne kivel tervezni. Mindenki mondja, hogy lehet élni egyedül is, de ezt csak olyanok szájából hallottam, akik:

- párkapcsolatban élnek

- alapból utálják az embereket, rosszul vannak még attól is, hogyha a boltba köszönni kell az eladónak, elszeparálják magukat mindentől és mindenkitől

- aromatikusak, aszexuálisak

Nem jó egyedül lenni. Nagyon nem. Van hobbim, de az nem egy olyan örömforrás, amit egy társ adhatna, és nem is tudsz olyan ütemben haladni, mint egy társsal.

"Akik egyedül nem tudnak boldogok lenni mással sem lesznek teljesen azok."

Szokásos incelgyűlölő hazudozás!

Tele vagyok remek hobbikkal de incelként élve sosem voltam boldog.

Most hogy van egy nőm akit szeretek és ő is engem, természetesen boldog vagyok, egészen más életérzés. És ehhez nem az kellett hogy egyedül boldog legyek, hanem csak jószerencse, semmi más. Felszedtek, én pedig örülök neki és kezeli minden problémámat az életben.

Csodálatos érzés, alternatív örömforrás nincs és nem is volt

Nekem például ez a legnagyobb örömforrás, enélkül nem tudom elképzelni, hogy teljesen boldog legyek. Ettől függetlenül van sok más örömforrás, hobbi/érdeklődés is. De egyik dolog sem pótolja, hogy esténként egy szerető partner öleljen át.

Viszont nem megyek bele akármilyen párkapcsolatba csak azért, hogy valaki legyen, és nem is maradok benne olyanban, ami nem működik. Ha van valaki, akit nagyon szeretek, akkor ő az egyetlen, aki körül jár a gondolatom és nagyon boldog vagyok, bármit megteszek érte. Ha pedig nincs, akkor érzem, hogy hiányzik a teljességhez.

Depressziósnak azért nem mondanám magam olyankor sem, elég jól boldogulok. :)

29/N

Nem azért vagyok depressziós, mert ez az egyetlen cél az életemben. Hanem mert az ember társas lény, igényekkel, szükségletekkel. Nekem is vannak, voltak érzéseim, vágyaim, szükségleteim. Soha nem tudtam őket megélni.

Most próbálok elköltözni anyáméktól. Mondanom sem kell, hogy mamahoteles vagyok, az én koromban már mindenki elköltözött régen régen a Párjával. Valószínűleg vállalnom kell másodállást, hogy az alap dolgok ne okozzanak gondot.

Minden este úgy alszom el, hogy egy párnához bújok oda. Néha meg is puszilom a párnát. Van, hogy átkarolom magam, úgy teszek, mintha a saját kezem másé lenne. Szánalmas? Igen.

És akkor a pornóról és társairól nem is beszéltem.