Ferfiak! Ha tetszik egy nő úgyis megpróbáljátok előbb utóbb felvenni vele a kapcsolatot?

Nem, minek?

Itt a Gyk.-n volt egy ilyen kísérletem, aminek semmi értelme nem volt, iiletve csak annyi, hogy kiderült, hogy mindketten defektesek vagyunk:).

#10: Amennyiben a valós életről van szó: mosolygás, szemkontaktus. Ha nagyon magabiztos a leányzó, akkor integet is miközben mosolyog, rámköszön, akár még meg is szólít.

Amennyiben online ismerkedtek: próbál visszakérdezni, érdeklődni a személyem iránt, szívesen osztja meg velem a gondolatait, mesél önmagáról, esetleg viccelődik is, ne adj isten még bókol is.

Nem, egyáltalán nem. De már nem is nagyon tetszik egyik sem. Persze, látom, hogy XY tök jól néz ki, mondjuk az én számomra abszolút megnyerő a külseje, de az évek alatt megtanultam ettől elvonatkoztatni és nem beleesni a külsőségek csapdájába.

Meg amúgy is ha mondjuk többet látom a csajt valahol, de nincs interakció közöttünk, azért meg szoktam figyelni a viselkedésést, a beszédét (ha hallom) és általában ha előbb nem is, de ekkorra bőven kiábrándulok belőle. Főleg, hogy szinte mindenek van "pasija", vagy legalábbis azt látni, hogy "dörgöli" magát különböző kanonkhoz, akár egy este többhöz is.

Aztán van az a dolog is, hogy általában aki nekem tetszik/tetszett ez nagyon egyoldalú volt, tehát ezek a nők tudomást sem vettek rólam.

Illetve a legnagyobb indok az egészre, hogy ignorálom őket az volt, amikor a csaj konkrétan nálam kezdeményezett, nekem is eléggé bejött, tetszett a lány, aztán mégis elküldött kvázi az anyámba. Szóval ettől kezdve, nincs értelme a dolognak. Ha már a csaj veszi a fáradtságot, hogy odajön hozzám (én nem ismertem, nem láttam soha előtte) majd elküld a pitsába, úgy hogy én nyitott voltam mindenre, sőt még át is vettem a kezdeményező fél szerepét, úgy gondolom ennek a dolognak vége van.

Azóta sem próbálkozom senkinél, és valahogy nálam sem próbálkozik senki.

Vannak nagyon félénkek is. Nekem úgy volt egy két éves kapcsolatom, hogy egy házibuliban találkoztunk, ahol sokat beszéltünk, ölelgettük egymást. Aztán napokig vártam hátha jelentkezik de nem írt. Én írtam neki, amire azonnal válaszolt és kb egy regényt írt. Randira kb 28 jelzés után hívott csak el. A kapcsolatunk elején azt mondta, hogy amúgy ő írt volna nekem, csak végig aludta azt az időszakot (???) mert annyira kivolt a buli után és én gyorsabb voltam. Aztán olyan másfél év múlva kiderült, hogy csak félt, úgyhogy ha én nem írok nem jövünk össze. Egyébként ő akkor 19 éves volt és még csak egy randija vagy csókja se volt még senkivel. Én voltam az első ember, akivel napi szinten beszélt Messengeren. A kommunikációs készségei nem voltak az egekben hogy finoman fogalmazzak :D

De kinek kell ilyen félénk fiúcska? 16 évesen még kellett, de én már úgy vagyok vele felnőttként, hogyha nem keres egy férfi, akkor vagy nem tetszem neki, vagy nagyon félénk, egyik sem jó.

16# ő inkább lúzer is.

félénkek nem mind ilyenek.