Mit kezdjek azzal, hogy valószínűleg sosem lesz hozzám illő társam?

30 környékén járok és most jutottam el végleg oda, hogy valószínűleg nem lesz sosem teljes értékű társam.

Voltak párkapcsolataim, de csak egyről tudok maradéktalanul pozitívan nyilatkozni. A többi elég mély sebet ejtett, ezeken a negatív tapasztalatokon pedig elég nehéz túllépni. Ezek miatt már nem igazán tudnék úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy kompromisszumot kötök, viszont nem vagyok annyira "jó" pasi, hogy így bárki is legyen. (Ha gondoljátok, írok pár ilyen negatív tapasztalatot. Kicsit kezdem úgy érezni, hogy átlagos pasiként minden téren megszívja az ember végül.)

Szóval, úgy vagyok, hogy túl sok esélyt nem látok arra, hogy a HOZZÁM ILLŐ embert megtaláljam. Eleve, kevés lehetőségem van ismerkedni: A kinézetem átlagos, szóval a netes társkeresők kiestek. Személyesen pedig azért lenne nehéz, mert elég negatív környezetben vagyok egy kisvárosban.

Mégis adódott azért idén pár alkalom, amikor megismerhettem bizonyos személyeket és első körben megvolt a közös szimpátia. Aztán ott is jöttek a pofonok. És a környezetemben sem látok jobb helyzetet.

Az alábbiak érdekelnek:

- Hogy léptetek túl a hasonló helyzeten, ha voltatok ilyenben? Ha ilyen helyzetben megismertetek valakit, hogy történt?

- Miért ilyen átlagos férfiként a helyzet, mi kell ahhoz, hogy ebből kilépjen az ember?

- Ha valaki elméletileg megfelelő társ, miért nem becsülik meg? Vagy miért utólag?