A lányok valójában nem ismerkednek nem keresnek társat, hanem csak egyszerűen kivárnak?

Jaj, dehogynem keresnek.

Nagyon sok keress, kevesebb az amelyik el van egyedül és ha akad jó, ha nem úgyis jó.

Én ezt csináltam, igen. Elvoltam egyedül, de nyitott voltam. Sokat jártam társaságba stb. Aztán egyszer jött egy megfelelő srác. Vele azóta is együtt vagyunk.

A kapcsolatba egyenlő arányban teszek energiát. Randizgatós fázisban is tettem bele energiát. De nem ismerkedtem sosem direkt módon, nem voltam fent társkeresőn, nem kértem, hogy hozzanak össze valakivel, nem mentem élőben sem ilyen rapidrandi eseményekre. Egszerűen éltem az életemet. Aztán amikor van valaki, aki tetszik, akkor felé nyitottam és alakultak a dolgok. Amikor nem, akkor sincs gond, időben kiderült ez mindig.

Nekem voltak időszakok, amikor kerestem, de nem volt túl hatékony. Egyetlen rövid kapcsolatom lett társkeresőről, nem igazán nekem való.

Élőben könnyebben megy, és tényleg úgy volt, hogy egyszer csak jött a megfelelő személy, egy közös társaságban.

Szerintem ezt csak azok "tehetik meg", akik elég vonzó nők ÉS olyan az életük, hogy van rá reális esély, hogy "befusson" a megfelelő.

Hosszú évekig én sem kerestem, mert viszolyogtam a társkeresőktől, az erőltetettségtől, a direktségtől. Aha, csak mondjuk én nem vagyok vonzó nő ÉS a tanulmányaim befejeztével többé nem mozogtam olyan közegben, ahol potenciális jelöltek sokaságával keresztezhették volna egymást az útjaink. Szépen el is telt a 20-as éveim kb. 3/4-e egyedül, full üresjáratban, a 30. születésnapomon 7 év 2 hónapnyi "apácaságot" tudtam felmutatni...

A francokat nem ismerkednek meg nem keresnek.

Csak nem úgy, ahogy a férfiak.