Átlagban, többségében miért szenvednek inkább az ismerkedéssel a férfiak mint a nők? Miért nehezebb nekik a társkeresés?

Tudnál példát mondani erre? Milyen furcsa dolgok?

Csak kíváncsi vagyok.

Igaz, rég néztem őt, de szerintem jól összefoglalta a lényeget.

18: Nem értem a logikát a kettő között...

"Nem értem a logikát a kettő között..."

Nem lep meg.

Nem vagyok benne biztos, hogy nem modikérdés, de elég egyszerű oka van.

Röviden: a nőknek nincs szükségük a férfiakra.

Hosszan: ami jó dolog. A szükség mindig egy hiányt jelöl. Nekem pl. szükségem van szemüvegre, anélkül nem vagyok egész, mert nekimegyek a falnak. Persze így is jó dolog (a megfelelő emberrel) a párkapcsolat, de nem kell BÁRKIVEL összeállni, mert nem dolgozhatunk, de pénz kell. Sok férfi nem tudja elfogadni, hogy nincs rájuk szükség, hanem a nők AKARJÁK a férfiakat. Nem mindet, nem bármelyiket, hanem épp azt, akibe beleszeretnek.

A férfiaknak általában - elfelejtettem az elején, de tisztelet a kivételnek - szükségből kell kapcsolat. A szükség nem a személyről szól, hanem a szolgáltatásról, amit nyújt. Ezek a férfiak nem társat, egy másik embert keresnek, hanem bárkit, aki megtűri őket, bárki, aki teljesíti az elvárásaikat, és itt az elvárásokkal kapcsolatban is van egy nagy különbség.

A férfiak azért szoktak megsértődni az elváráslistán, mert azt hiszik, nekik ezt teljesíteni kell, pedig pont az a lényeg, hogy ha alapból nem ilyen vagy, ne írj rám. És egy normális kapcsolatnak ez lenne a lényege. Nem az, hogy eljátszom ezt, amíg át nem cseszem a másikat, hanem wow, megtaláltuk egymást. De amíg a két nem mást keres a kapcsolatokban, addig ez nem fog teljesülni.

Pluszban ott van, hogy a férfiaknak könnyebb az élet, ha van párjuk, mert a menedzser szerep a nőre lesz testálva. Általában a nő fog emlékezni mindenkinek a szülinapjára, ő lesz a "felnőtt" a kapcsolatban, akinek meg kell terveznie, mi lesz a kaja, mit kell venni, befizetni, minek jár le a határideje, fejben tartja az esetleges gyerekek dolgait, ő fogja észrevenni, ha kupi van, a férfi meg ott lesz, hogy "ha segíteni kell, mondd, miben" - amivel a kapcsolat már nem két egyenlő félből áll.

Én látok példát mindenféle kapcsolatra a környezetemben. A legirigylésreméltóbbak azok, ahol mindkét fél egész emberként tekint a másikra.

#16:

Nem vágom, hogy ezt a sok jelzőt most negatív ítéletként/pozitívumként értékeled.

Amúgy ezek nem is igazak. :D 12-16 évesen a dolgozatok a legnagyobb problémái, nem a PH… Vagy anyukádnak talán az volt a tananyag a maga fiatalkorában? Ő onnan “tanulta meg az anált”?

Amúgy én nem mondtam, hogy a 40-es női korosztály egy része nem vállalhatatlan. Pont múltkor ordítottam le a fejét egy 40/50-es középvezetőnek, aki egy edukálatlan, buta tahó, de van arca terrorizálni az alkalmazottakat.

De azok a nők nem is keresnek párkapcsolatot tudtommal, míg ugyanilyen kaliberű férfiak szinte verik a tamtamot, hogy őket egy párkapcsolat fogja megváltani - nem is akárkivel, hanem a 18-25 éves, csinos, vékony lányokkal.

#25:

Ha ennyire utálod a nőket, akkor miért akarsz velük kapcsolatot?

AZért mert a nő választ. A nő pedig a számára lehető legtökéletesebbet akarja választani, viszont a férfiaknak csak egy kis %-a felel meg ezeknek a kritériumoknak. Pontosan ezért jöttek létre a vallások ezért volt a férfiközpontú társadalom a világ legtöbb országában, hogy csúnya megfogalmazással "mindenkinek jusson nő".

Mert valljuk be a nő legértékesebb erőforrás a földön. Az állatvilágban is így van, mivel kevés (nyilván jó genetikájú) férfi is elég akár végtelen számú nő megtermékenyítéséhez. Viszont egy nőnek limitált a gyereknemzési képessége, ráadásul a terhesség és az utód megszülése, nevelése többnyire a nő számára igazán megterhelő. Testileg, lelkileg, anyagilag.

A férfi egy bőven nélkülözhető, eldobható erőforrás, ergp értéktelen, mert sok van belőle és ezért bőven van választási lehetőség.

Most tudom ez durva leegyszerűsítés, de végső soron biológiailag tényleg így működünk, ilyen szempontból nincs különbség az állatvilág és az emberi világ között.

Mindent amit teszünk végső soron a "pináért" teszünk, pontosabban hogy szaporodhassunk. És még egyszer leírom ez biológiailag van így.

"Átlagban, többségében miért szenvednek inkább az ismerkedéssel a férfiak mint a nők?"

Ugyanazért amiért az álláskereső szenved álláskeresés közben, míg a munkáltató nem szenved a jelentkezők válogatásánál.

"Mindent amit teszünk végső soron a "pináért" teszünk, pontosabban hogy szaporodhassunk."

Na ezért, kérdező. Ki akarna ezzel együtt élni?