Hogyan vegyem ezt lazára, hogy ne essek kétségbe, élvezzem a szingliséget, úgy hogy nincs senkim de most pénzem se, önbizalmam egyre kevesebb (kicsit filozofálok)? 27/N

Barátaim vannak, de sosem volt párkapcsolatom, csak szárnypróbálgatások és nem is voltam együtt senkivel, mert nem voltam szerelmes abba, aki járni akart velem. Akibe meg én voltam szerelmes, az meg belém nem.

Persze, belátom, hogy irreális elvárásaim is lehettek, és attól hogy egy fiúval/férfival tök jó barátok voltunk, az nem jelentette, hogy a másik többet akart. :/ Így 27 évesen is másképp látom ezt. A barátnőim szerint a rossz tapasztalatok is tapasztalatok, és az is, hogy kivel, miért nem jött össze. Anya szerint se essek kétségbe.

De ő elment egy új baráti társaságba 8 hónappal a válása után és egyből lett barátja, azóta nem számíthatok rá semmiben érzelmileg, mert annyira szerelmes. :( Nem vagyok olyan szép nő, mint amilyen ő volt anno, de erős megérzéseim vannak, és a tanulással telt a fiatalságom, meg munkával mellette. Még most is tanulok, így "red flagem" hogy nem keresek valami sokat, átlag 250-et... emiatt sincs önbizalmam.

10 hónapja vagyok fent társkeresőkön, és beszélgettem/randiztam többekkel is, de számomra elég problémás volt az, hogy:

- valaki meg akarta változtatni az alakomat. Nem vagyok topmodell, de én se várom el, hogy a másikon ne legyen semmi felesleg, és aki csak a gyúrással foglalkozik, az nekem eleve furcsa is - vagyis nem az én hobbim.

- van, aki egyből szexet akart. Én elmondtam, hogy nekem ez gyors, mert sosem voltam úgy senkivel, de tovább erőszakoskodott.

-aki rasszista, szidja a nőket, az exeit, már az első randin.

- rendszeres káros szokásai vannak, dohányzás, minden nap iszik (én egyiket se bírom hiába próbáltam).

- ha mindenáron meg akar győzni valamiről, amiben nem hiszek, akaratoskodik.

- ha elvárja, hogy mindig az legyen, amit ő akar, nem érzékeli a saját tempom, nem ad teret, néha 2 beszélgetés után is azt éreztem, megfojt az illető, mert megszólalni se engedett kb. Ha kérdezett, válaszolhattam.

És ami számomra nagyon meglepő, hogy ezek a férfiak nem önbizalomhiányosak. Teljesen rendben vannak magukkal. Fel se tűnik nekik, hogy másból is állhatna az élet, mint az ivás, mindennapos videójátékozás, kompenzálásként edzés és ami nekem nagyon furcsa, aki minden pénzet az autójára költi. Én most nem tudnék fenntartani egy kocsit.

Van egy lakásom, ezért élek meg ennyire kevés pénzből. Azt egyből kiszúrom, ha valaki erre hajtana, és élősködne. Engem nem érdekel mennyit keres a masik, ha be tudja osztani a pénzt, nem tartozik fűnek-fának és magyarázza ezt nagy elánnal, hogy vissza fogja fizetni.

Persze, olyan sosem lesz, hogy valaki teljesen a toppon van és akkor jön majd a nagy szerelem mert olyan sose lesz. Az életben mindig van valami nehézség, amit meg kell oldani. Viszont én nem kergetek irreális álmokat, nem akarok attól értékes lenni, mert mondjuk van egy kocsim, focilabda keménységű popsim, felszínes értékeket figyelembe/nem figyelembe vevő személyiségem közben önfejlesztés az nulla, önreflexio 0. Csak a mának élés, meg a következő hónapnak, 0 terv. Én sem tudom mi lesz velem 2-5 év múlva, de vannak elképzeléseim, amiket el akarok èrni. Nem egyszer, hanem teszek érte.

És tudom ez a magyar társadalom rákfenéje, de senkinek semmi életcélja, csak van. :(

És ha így élnék, lehet jobban élvezném az életet. Lehet kialakult volna pár kapcsolatom ha nem gondolom túl. Borzalmas túlgondolni mindent. De én annyi mindenbe belelátom a red flageket, hogy biztosan én nem vagyok a normális, hogy valami lehetetlen érzést/ megérzést keresek, hogy ez most működni fog.

Anya szerint van ilyen. Neki ez a 4. Kapcsolata. Sírig tartó kapcsolatban ő sem hisz, a családban mindenki elvált kb. a Baràtai is.

De én azt érzem egyedül nehezen tudok mar fejlődni, meghaladni önmagam, mert anyagilag se fèr bele, és minden máshoz meg egy társ kell.

És fel ne merjem hozni a gyerek témát. 30-35 éves férfiak nem ezért vannak társkeresőn, amúgy ezt megértem, de nem tudom meddig kell várni azzal, hogy elmondjam, hogy én majd akarok, egyszer, és erre mindenkinek az a válasza, hogy fogalma sincs, akar-e.

És 10/9 ember szerint ez a normális, mert annyira rémes ez az ország, hogy nincs mire szülni, a férfiakat meg erre amúgy se hajtja az ösztöne. Mégis van egy csomó ismerősöm, aki el tudott köteleződni, és időben lett szülő.

Biztos én csinálok rosszul valamit ezek után.