Szerinted a szerelem és az arról való filozófálás mennyire férnek össze? Pl. Ha egy ember túl sokat gondolkodik arról való kérdéseken, nem jobb megoldás ha belátná, hogy akkor "ér célba" azok kérdések válaszaival, amikor képes dönteni?

Létezik olyan általánosítás, ami szerint a szerelem nem férhet össze a folytonos, végtelen filozófálással, és sokkal jobban megérthetjük, ha megállunk egy határozott szempontnál? Olyan emberek esetén, akiknek a döntés egy nehéz dolog, és kényszeresen, folyton minden mögé akar látni? Te tapasztaltál hasonló helyzetet, mintha minél jobban "érteni akarod", annál inkább nem értetted meg?