Elkerülési kötődésem van. Mit tehetek ellene?

Régen nagyon anyás voltam. Ma már inkább apás. Anyámmal mindig jó viszonyom volt, ugyanakkor a fizikai kontaktust gyakran kerülte. Tehát, ölelés, puszi eléggé kimaradt. Inkább szóban a dicsérés volt nálunk divat.

Mivel sokat verekedtem tesómmal, és én vagyok a fiú, apám nekem adta a pofonokat, mégha nem is az én hibámból történt a dolog. Gyerekkoromban nem bírtam. Anyámnál találtam menedéket. Ma már persze, bocsánatot kért és mondhatom, hogy a közömbösnél jobb a viszonyunk. Észreveszem mostanság, hogy szeretne is nyitni felém. Anyám már munkamániás, nem nagyon beszélünk meg semmit. Néha van, hogy érdeklődik, de nem látom, hogy komolyan gondolja.

Nem akarom magamat elemezni, de talán az is benne van a dologban, hogy mikor még szükségem lett volna rájuk, akkor már nem voltak jelen. 10-11 éves lehettem, amikor anyám megcsalta apám, sok veszekedés, sírás... Anyám új párjával foglalkozott helyettem és a tesóm helyett. Emlekszem akkoriban aludni sem tudtam. Hónapokig 1-2ig fent voltam, vagy ha elaludtam felsírtam. Nem jó időszak volt. Később újra "összejöttek", hogy nekünk jó legyen, de már semmi sem volt a régi. Külön alszanak 10 éve. Akkor gyakori volt a mindennapos veszekedes, tesómmal sokat verekedtünk. Mára ezek elmúltak. Sokszor érzek ürességet. Apám gyakran szajkózza, hogy sose házasodjak meg. Pedig nekem ez amolyan életcél volt kiskoromban.

A legjobb haverjaimnak van barátnőjük. Bennem néha feljön egy érzés, hogy csak azért mert nekik van, már illene nekem is, de amúgy nagyon közömbös a szitu. Általánosból halovány emlékeim vannak, milyen jól éreztem magam, mikor tetszett valami, és adtam neki virágot, ajándékot ilyesmik. Emiatt gimibe még próbálkoztam, ott óriási baratzóna lett a vége és 4 hónapnyi depresszió követte a részemről, illetve 6kg fogyás. Ez volt lassan 3 éve. Azóta bezárkóztam és ilyenek történnek, mint, amit a kérdésemben említettem. Őszintén szólva, ha egy lányra nézek, aki tetszik, van egy ilyen blokk, hogy oké szép, de akkor itt álljunk is meg, meg amúgy sem kell nekem kapcsolat. Mihez kezdenék vele? Egyszerűen bátortalan lettem. Még anyám mondta hogy régen egy talpraesett, izgága fiú voltam, ma a teljes ellentéte.

Kicsit depisre sikeredett, de nem ez volt a célom, nem is vagyok az. Csak igyekeztem átadni az érzéseim.