Lányok, nők! Ti randiznátok olyan férfival, akinek egy lába hiányzik?

Ha van még kettő 😉

Én randiznék vele, ha amúgy tetszene.

Igen.

Igen.

Nem. Persze ha már előtte a barátom lett volna és közben történik a baleset, akkor emiatt nem dobnám.

Nem.

Nem lenne kizáró ok.

Nem ezen múlna

Nem, én az ilyen dolgoktól fizikailag rosszul vagyok. Érzem, ahogy leesik a vérnyomásom, és szakadozik a kép. Nem tudom, lehet a hipochondria miatt, de tévében sem tudom nézni, mert olyan, mintha mellkason ütnének.

Ugyanúgy, mint a 9-es. Nem ilyen drasztikusan (bocsi, 9-es), de ugyanúgy leesik a vérnyomásom nekem is. Valószínű, hogy érzékenyítve sem voltam a témával kapcsolatban sosem, mert rendre úgy érzem, hogy meg kell bámulnom, "tanulmányoznom" az ilyen sorsú embereket. Gusztustalan dolog, így igyekszem nem csinálni. Aztán ott van bennem az is, az az iszonyat nagy félelem, hogy én vagy valamelyik szerettem így járunk. :( Meg még hozzácsapódik az is, hogy nem tudok empatikus lenni. Nem tudok erről beszélgetni, mert semmilyen módon nem találkoztam ezzel a jelenséggel, nem tudok részt venni a lelki oldalában. Mert hiába fogadta el és él teljeséletet, a mindennapok része ez a tény és igenis van lelki lenyomata. Nemtudom... Brutálisan szégyellem magamat emiatt, de egyszerűen nem menne. Sajnálom.