Egyedülállók, mit NEM tudnátok adni egy Nőnek, Férfinak?

Nagyjából ugyanaz a gondom, mint a 20-asnak.

Férfiként én nem tudnék luxusnyaralást, welnessezést, családi autózást, a végtelen "vásárlási mániára" állandóan pénzt szánni.

Én puritán, szerény életmódot szeretek folytatni, nem költöm el a pénzem olyan dolgokra, amelyek SZERINTEM baromságok, mint pl. kutyakozmetika, fodrász (alig van hajam minek is költsek erre), ilyen-olyan dekorációk meg "biszbaszok" a szekrényre meg a lakás különböző pontjaira stb. (a nők szeretnek ilyen szarságokat venni, amelyek kb. csak porfogónak jók).

Szóval én ezért biztosan nem dolgoznék 2 állásban, túlóráznék, meg folyamatosan hajatnám magam, hogy "MÉG TÖBB PÉNZ, MÉG TÖBB PÉNZ" (persze mindezt "karrier" címszó alatt), ahogy a többség csinálja.

Nem kösz, kihagyom.

Az én szerény fizetésem pont elég a szerény életszínvonalamhoz, nem vágyok BMW-re meg kacsalábon forgó palotára.

Inkább élményeket szeretek szerezni, meg annak örülök ha van időm a hobbiaimra, a haverokra és magamra.

Na ez a másik dolog, amit nem tudnék megadni. Elég időt. Nekem szükségem van a magányra és ez jelenthet napi 1-2 órát, de van amikor akár hetekig, sőt hónapokig nem vágyom nagyon mások társaságára, főleg nem olyan intim társaságra, mint egy barátnő/feleség.

Amikor volt csajom, akkor is sokszor azt éreztem, hogy engem megfojt az állandó közelség, a folyamatos megfelelési kényszer, hogy mindig vele kell lennem, soha nem szánhattam időt se magamra, se másokra. Ha mégis megtettem, persze én voltam a szar.

Tudom, ehhez nőként alkalmazkodni is lehetetlen lenne, szóval ha párkapcsolatról van szó nekem valami olyasmi felelne meg ahol mondjuk max hétköznap max. 1-2 alkalommal összefutunk, találkozunk, megbeszéljük a dolgokat, hétvégente (nem mindegyiken) pedig közös programok. De együtt nem élnek ilyen szinten senkivel, nekem nem bírnák az idegeim ezt.

Összefoglalva, a külsőségektől eltekintve én időt és pénzt nem tudnék és nem is akarnék adni senkinek.

22-nek.

Nemem nincs rokonságom (hála istennek).

Így ez kiesik. És elleneztem mindíg a megfelelési kényszerből tett bármit és az ilyen lányokat, nőket.

Férfi vagyok, úgyhogy a nőkhöz tudok csak válaszolni és sok esetben nem a nem tudnék, hanem a nem akarnék lenne a helyes. Szóval:

- nem lennék hajlandó azért erőn felül teljesíteni, esetleg másokon átgázolni, hogy pár tízezer forinttal többet vigyek haza és legyen pénz olyasmire, amit egyébként férfiként tök feleslegesnek tartok, de a nők szeretnek rá költeni. Pl. az előttem említett kutyakozmetika, felesleges ruha és cipőkollekció, évente új mobil, tablet, laptop (csak mert csak), bútorok cseréje nem praktikussági, csupán "mert a Vikiék is kicserélték és milyen szuper" okokból, stb.

- nem tudom és nem is tudnám semmilyen módon tolerálni az érzelmi zsarolást és a kinyilatkoztatásokat, amikkel kapcsolatban egyetlen választásom a beleegyezés, különben mindenféle tudatlan szerencsétlen lúzer leszek, aki nem érti meg őt és még én érezzem ezért rosszul magam.

- normál körülmények között nem lennék hajlandó eltartani. Természetesen kivétel ez alól a betegség, terhesség, "kismama" státusz, esetleg tanulmányok.

- mivel most sem vagyok magamutogató ember, nem lennék hajlandó még az ő közösségi média felületein sem szerepelni, illetve tolerálni, hogy a szabadideje nagy részében oda gyárt "tartalmakat".

- nyugodt típus vagyok, így a folyamatos hétvégi aktív programokat sem tolerálnám. Nem arról van szó, hogy otthonülő típus lennék, de többre tartom a kettesben töltött, nyugodt időt (pl. közös kirándulás), mint a pörgést, bulikba, társaságba járást.

27-es,

Mintha csak magamat olvastam volna teljesen egyetértek veled. Én is így élek, és nagyon boldog vagyok, nyugodtan békességben. És nem költök mai divatéletmódra.

29

Én se ilyen vagyok, de sok ilyen nőt ismerek. Van alapja sajnos annak, amit írnak.