Van esélyem így arra hogy valaki is szeressen?

Szóval 21/L vagyok és kb semmi sincsen amit bárkinek is nyújthatnék és rém unalmas vagyok.

Bővebben:

A kinézetem nem a legjobb, de nem zavar annyira és sajnos nem nagyon tudok változtatni azon ami nem jó. Olyan kb 4-5/10, de szerintem ennek ellenére még lennének jelentkezők.

A probléma az hogy ezen kívül kb minden másban nulla vagyok és szociális képességeim se nagyon vannak.

A mások előtt beszélés nem zavar hogyha mondjuk valamint prezentációt kell csinálni, viszont spontán beszélgetést kezdeményezni nem tudok és ennek köszönhetően nincsenek is barátaim az egyetemen, csak pár ismerős.

Van 2 közeli barátom, egyik nagyon messze él, a másik meg nem annyira messze viszont ő is ugyanúgy el van foglalva az egyetemmel és hasonlóan zárkózott mint én. De azért néha találkozunk. :)

Azon kívül pár régi barát akivel néha írunk de már nem aktívan részei az életemnek.

Nem iszom, nem vágyom emberekkel tömött helyekre mint bárok vagy bulik. A hangos zajokat meg utálom. Megpróbáltam valami egyetemi sportos ízére eljárni, és kedvesek voltak az ottaniak, de valahogy ők se az én társaságon és azt is feladtam.

Az életem abból áll hogy tanulok, otthon vagy a könyvtárban, sétálok a parkban, néha elmegyek valami akváriumba vagy más nyugis helyre, bevásárlok azt ennyi.

Van pár érdeklődési köröm de semmi extra, jó kis hobbim sincsen. Nem vagyok vicces, se túl okos.

Lehetne pozitívumként felhozni hogy szerintem egész kedves vagyok, ragaszkodó, nyugodt és szeretek nyitott lappal kommunikálni, kimondani amit épp érzek és gondolok (már ha végre közeljutottam valakihez ugye). Csak hát ezt el lehet mondani a legtöbb többi csajra is, ezzel még mindig nincs semmi amit fel tudnék mutatni egy jövőbeli kapcsolatban...

Teljes szürke kisegér vagyok és egész eddig nagyon rágörcsöltem arra hogy meg kell változnom és muszáj szociális életet élnem de az utóbbi másfél hónapban teljesen lenyugodtam és szinte feladtam, de valahogy mégis jobban érzem magam, mintha megszabadultam volna valami nagy tehertől.

Rájöttem hogy nem leszek valószínűleg soha ilyen tipikus menő csaj és nem is kell, biztos jó nekik, de nekem még így hozta a sors hogy képtelen vagyok beilleszkedni.

De most meg attól félek hogyha végre elfogadom magam és átadom magam ennek a jó érzésnek akkor meg aztán soha nem fogok senkinek se kelleni.