Ha 30 éves koromig nem tudtam elérni azt, hogy egy nő úgy érezze, hogy szívesen járna velem, akkor kész, vége, húzzam le a rolót, törődjek bele, hogy soha nem lesz barátnőm?

"Sokmindent el lehet pedig érni addig úgyhogy akàr lehetne az is vízválasztó."

Nem erről beszéltem. 18 évesen is sok mindent el lehet érni, a lényeg, hogy ebben a korban még nincsenek feléd társadalmi elvárások, legalábbis nem olyan szinten, mintha 30 vagy 40 lennél.

18 évesen senki nem várja el, hogy jól fizető állásod legyen, simán jó ha felvesznek a mekibe Hamburgert sütni vagy egy áruházban vagy árufeltöltő. 40 évesen ezek már nem annyira nyerő dolgok, még akkor sem, ha amúgy szereted csinálni.

Ahogy az is furcsának számít ha 35 évesen nincsen legalább egy tartós párkapcsolatod, vagy nem tervezel gyereket, nem vahgy házas stb.

25 évesen ezek még nem számítanak annyira.

És tudom nem mások elvárásainak kell megfelelni, de ha az ember egy adott társadalomban él, akkor kénytelen alkalmazkodni és valamilyen szinten megfelelni a kimondott/kimondatlan elvárásoknak, ha nem akar totál kívülálló lenni.

Hát nem tudom, 25 évesen egy csomóan még simán egyetemre járnak.

Arról sem hallottam még, hogy 25 évesen az lenne elvárt, hogy ne élj anyádnál. A legtöbben még bőven a szülőkkel élnek ebben a korban, maximum albérlet (egyetem miatt), vagy kolesz.

Az autó sem elvárás, főleg nem ilyen korban.

A kinézet az igen, ha 25 évesen valami testi hibád van pl. kopaszodni kezdesz, akkor vége, elírhatod magad.

30 éves kor fölött lesz elvárás minden amit leírtál. NEm előbb.