Ha 30 éves koromig nem tudtam elérni azt, hogy egy nő úgy érezze, hogy szívesen járna velem, akkor kész, vége, húzzam le a rolót, törődjek bele, hogy soha nem lesz barátnőm?

Nem hiszem, hogy ez korhoz lenne kötve, teljesen mind1 hány éves vagy, ennek a 30nak is akkora jelentőséget tulajdonítunk,pedig csak egy érdektelen adat, ami azért kerek,mert ilyen számrendszerünk van, 27 , 35 vagy 42 évesen is ugyanúgy bekövetkezhet változás, leginkább azon múlik,hogy te hogy állsz hozzá, meg persze egy jó adag szerencse is kell.

Amúgy nem tudom, neked a nehezebb, vagy nekem, mert én meg 30 éves koromig nem jutottam el odáig,hogy én azt érezzem, hogy egy nőtől komoly kapcsolatot akarok. Ha úgy vesszük, neked legalább van miért küzdeni. Én meg bár sokszor megtapasztaltam, hogy valaki a párom lett volna,de nekem senki se volt elég jó.

A 2 -essel és a 3 -assal nem értek egyet. A 30 éves kor az a pont az életben, amikor lezárul az az életszakasz, ami a középiskola befejezése után kezdődött (egy értelmiségi esetén). Ilyenkor visszanézve nagyjából lehet látni, hogy mi az, ami működött és mi az, ami nem, illetve hogy mikor töltöttem értelmesen az időmet és mikor nem.

Én is lassan 30 leszek és egy dolgot biztosan látok: 30 fölött nem könnyebb semmi. Ha valami nem működött 20 évesen, nem fog működni 30 fölött sem. A másik "realization" nálam, hogy nem fogok "megérni". Ha 20 évesen gondolkodsz valahogy a világról, ami ellentmond a fősodrásnak, az 30 fölött sem fog változni.

Nem tudom mi hogy van vele de én szegény családban nőttem fel.

Szóval én már kis koromban elhatároztam hogy nem leszek szegény.Sok meló árán 0 magánélet igaz de mára saját ház nincs anyagi gondom 39 éves vagyok.Nekem megérte.

Nálam ez a kor 35. Persze ismerkedhetnék 50 évesen is, de házasodni szeretnék, és nem 60 éves lennék, mikor a gyerekem érettségizik. Mert akkor 90 éves leszek, mire nagypapa leszek.

32f

30 egy vízválasztó, ezt kellene megérteni.

Persze lehet bármilyen korban, bármit csinálni, de azért nem véletlenül alakulnak így az életkori "beosztások".

Nagyjából 20-30 éves kor között fiatal felnőtt az illető, ekkor még jobban el van nézve az, hogy valaki keresi önmagát, próbálkozik, kipróbál sok mindent, karriert vagy szakmát vált, mást kezd el tanulni, esetleg újra beül az iskolapadba pár év munka után.

Ebben a korban még nincsenek olyan jellegű kötöttségek, még nem baj, ha valaki "bénázik", nem baj ha pályakezdő stb.

Gondoljatok bele, hogy jelentkezik egy céghez egy 34 éves illető, akinek hiába van releváns végzettsége, nincs egy nap munkatapasztalata sem. És ugyanide jelentkezik egy 25 éves, akinek szintén nincs munkatapasztalata, de kevésbé releváns a végzettsége. Melyiket veszik fel?

25 évesen még nem gond, hogy úgymond "nem tartasz sehol", 35 évesen már eléggé az. Minden téren hátrányban van az, hiába normális, hiába intelligens az illető, ha mondjuk későn érő típus vagy bármi miatt kissé eltolódtak neki az életében a különböző szakaszok, nagyon nehezen vagy szinte sehogy nem fogja tudni ezt behozni.

Mert az emberek ítélkeznek, leírnak bármilyen kis apró "hiba" miatt. Hiába bizonygatod, hogy te jó lennél ebben vagy abban, ha nem adnak lehetőséget, hogy megmutasd, akkor vége.

És lehet pont amiatt fog elúszni egy csomó lehetőség, hogy túl "idős" vagy egy adott dologhoz, mint írtam pl. a munka terén. 30+ évesen furcsán néz ki egy olyan jelentkező aki abszolút pályakezdő.

De ugyanez igaz a szexuális életre is, 20 évesen még teljesen normális ha valaki tapasztalatlan, ha bénácskán próbálkozik, hülyeséget csinál, cikis helyzetekbe kerül, de 30+ évesen mindenki furán néz arra, akinek pl. nem volt még kapcsolata, esetleg szűz, vagy nem randizott soha. Pedig miért jelentené ez azt hogy bármi gond van vele? Viszont mindenki, 99%-ban elsőre ezt fogja gondolni, hogy az adott illető biztosan "selejtes". Elég csak megnézni az itteni kérdéseket.

Megvan minden életkorban, hogy minek, miknek kell teljesülnie.

A tizen éves kor a tanulásról szól, a szülők védelmében való felkészüléről.

20-on éves kor a szárnypróbálgatás, a futó kapcsolatok, a még viszonylag gondtalan élet és a későbbiekre való felkészülés szakasza. Az első komoly kapcsolat(ok) talán ekkor jellemzőek.

30 éves kor már inkább a családalapításról, a megfelelő egzisztencia megteremtéséről, a korbbi munka gyümölcsének lassú beéréséről szól stb.

Szóval akinek 30 éves kora körül nincs komoly kapcsolata, addig nem érdekelte a nőket, tapasztalatlan, nem azt mondom, hogy húzza le a rolót, de nagyon sok év lamaradást nagyon rövid idő alatt fog tudni csak behozni.

Mert ekkor már más a társkeresés proritása szinte mindenkinél. Már nem bulikázni, laza kapcsolatokat keres a többség, hanem meg akar állapodni, családot alapítani, gyereket vállalni. Mert ketyeg a biológiai óra. Ezen lehet vitatkozni (Robert De Niro 79 évesen lett újra apa), de sajnos a természet törvényei ugyanúgy kötnek mindenkit, ez alól nincs kivétel. Lehet azt mondani, hogy majd 50 évesen ráér mindenki gyereket vállalni, de nem fog sikerülni 99% eséllyel. Hiába lesznek meg addig az anyagi feltételek, a biológia azt mondja, hogy nem-nem...