100%-ban az összes nő elutasítja azokat a férfiakat, akik 35-40 évesen a szüleikkel élnek?

40 éves elvált nő vagyok. Nem akarok fizetni 200e +rezsit albira amikor Anyám egyyedül él 90 nm-en. Nekem nem lenne kizáró ok hasonló szitu férfinál sem, de csak akkor, ha idővel hajlandó elköltözni a szülőtől. Szóval nem utasítanám el kapásból, számítanak a körülmények. Ha évek óta munkanélküli, stb és csak kényelmből van otthon akkor nem kellene, mint ahogy (lehet most gonosz leszek) akkor sem, ha a szülei 0-24-ben gondozásra szorulnak és ápolásin van otthon. Párkacsoatot szeretnék nem bentlakásos nővérke lenni. Ezt azért írom mert ismerkedtem ilyen pasival, sajnáltam a helyzetét de én ezt nem vállalom (peersze más ha valakivel évtizedek óta házasok vagyunk és így alakul).

Engem nem zavart sosem, hogy a párom a szüleivel él. Ha eljön az ideje, akkor össze fogunk költözni és természetesen nem az anyukájához.

Én 1 évet vártam egy 50 éves férfira, szóval nem utasítottam el, sőt szerelmes voltam. De annyi kifogása volt hogy kiábrándultam. Rájöttem hogy soha nem fog elköltözni és összeköltözni velem. Persze jött azzal hogy azért nem választom őt mert nem gazdag, de ez csak ilyen incel takarózás, hárítás. Megfelelt neki az hogy nincs felelőssége, szülők megfőznek, de nem kérdezik meg hogy hol volt merre járt. Félt. Volt neki lakása, de oda is félt elmenni .

Nem utasítom el egyből, de volt már akivel próbálkoztam , kapott esélyt de amikor komolyabbra fordult volna akkor a mamahotelban maradt inkább, így én kidobtam.

Nem ezen kellene múlnia.

#27 persze mert 1. Az kelendőbb a nőknek ha van nője ,nyìlvàn letett màr valamit az asztalra hogy màsnak is kellett. 2. Ha együtt él vele valszeg a férfi tartja el a családot vagyis nagyrészben, biztonsàgot nyùjt stb.. Szóval nem furcsa ez..Gondolom te is irónikusan írtad:D

Dehogy utasítom el emiatt.

Én nem itélkeznék,- inkább szépnek találom!