Az aranyos lányok kora lejárt? Nem kellenek már senkinek?

aranyos...mármint maguk szerint azok....

aranyos...mint aki várja a csodát, hogy eljő a hercege és lesz esküvő baba szép ház...de csak vár és vér...

aranyos aki szinte rád sem mer nézni, semmi sem biztos nála, sokszor azt gondolja h ez is csak meg akar dugni...

aranyos....az aranyos nőkkel nehéz megismerkedni.

Ha annak az aranyos lánynak jó alakja van, csinos is, nem egy túlsúlyos alkat akkor más a probléma.

Egyébként én is azt látom, hogy ezek az aranyos lányok is azt várják, hogy jöjjön a sármos jómódú pasi aki hódítsa meg őket.

Vagy csak várják a sültgalambot.

Le lehet pontozni, de itt nem az aranyossággal van a baj.

Ha valaki lelkileg nincs rendben, önbizalomhiányos, szorongó, depressziós, fél a környezettől, stb, akkor az kiül az illetőre. Fontos a külső és a belső egyaránt, de még fontosabb, hogy az ember alapból szereti-e önmagát.

És ez nem ilyen könyvből olvasott Pauló Koelkó Sánel idézet, hanem ez így van. Egy aranyos lány, ha amúgy szorong ha egy fiú hozzászól, folyton a földet nézi, retteg, ha hozzá kell szólni egy pasihoz, stb, hiába néz ki Ángelíná Zsoliként, ha közben meg utálja magát és kevésnek érzi magát a világban.

Először a belsőt kell rendbe tenni. Miért mondom ezt? Csak hogy ne sablont mondjak.

Én világéletemben szép nő voltam, viszont olyan családi háttérből jövök, ahol kb. azt tanultam meg, higy én szar vagyok, nem lehet engem szeretni és nem érdemlem meg soha a büdös életben a szeretetet, és ha önmagam vagyok akkor el fognak az emberek dobni. Ezért people pleaser lettem. Mi lett ennek a következménye? Hogy senkivel nem tudtam kapcsolódni, mert nem önmagam voltam, hanem egy látszat, amit akartam, hogy az emberek kedveljenek.

Amióta ezt helyre tettem magamban, úgy javulnak az emberi kapcsolataim.