Ha ezt szeretném a férfiaktól, milyen személyiségzavarom lehet?

Egyáltalán nincs, mindig kedves, visszahúzódó, csendes, simulékony személyiség voltam. Egyáltalán nincs "hisztim", mármint olyan, amire te gondolsz, esetleg néhány suttyó titulálhatja annak. Ha pl néz valamit, majd kinyomja úgy érzem titkolózik, nem mondja el, erről beszélünk pár napig, majd úgy érzem nem bízik bennem, titkolózik, szomorúvá tesz--sírok, és aztán ha nem változtat szakítok. Van, aki szerint hiszti, de szerintem teljesen normális sírni olyan miatt, ami rosszul esik. Nem szoktam a hangomat sem felemelni meg semmi ilyesmi. Egyszerűen megbánt hogy úgy érzem nem vagyok igazán fontos, nem értékel eléggé, és szakítok.

Mondom, hogy nem mindennél, de ilyen oldalas volt már, úgy éreztem titkolózik. Máskor meg pl nem érdekel, hogy hol volt, mert az lényegtelen, minden azon múlik, mit érzek fontosnak. Ha úgy érzem valami nem fontos neki, nem érdekel mit nézett, rá se kérdezek. Ha úgy érzem nem fontos hol volt, akkor se kérdezek rá. De ilyen nézett valamit és elkapcsolta gyorsan, na ez már volt probléma. Nem mindegyik ilyen, de ilyenek. Szeretek fontos lenni és a fontos dolgait szeretném, ha megosztaná velem, akkor is, ha "ki kell csalnom, ki kell erőszakolnom" a dolgot. Nem fétis, szexuálisan nem vonz, csak pl a szexuális dolog, ha miattam megy bele análba, pedig amúgy tiltakozott, hogy nem akarta, csak rávettem.

Tuti személyiséggond, de idegesítőnek még sosem tartottak, cukinak szoktak tartani és minden férfi úgy szokta érezni az elején, hogy nagyon közel vannak hozzám érzelmileg.. én meg nem, csak nagyon ritkán. Ja, nők csak ritkán kedvelnek, de csak mert sikerem van a párjaiknál is.. a nálam szebb, vagy vonzóbb (külső+belső) nőkkel jövök csak ki, akik többet tudnak adni, mint én.