Már másfél éve szingli vagyok?

Tanulj a hibámból!

Hasonló személyiség vagyok, és én is nagyon ragaszkodtam hozzá, hogy csak élőben, spontán, természetesen, mert úgy a jó (egyébként a mai napig ezt tartom ideálisnak), miközben pont ugyanígy nem volt gyakorlatilag semmi lehetőségem. Tudod, mit értem el vele? Nem 1,5 év szingliséget, hanem kb. a 6x-osát, és időközben szépen betöltöttem a 30-at is... Nagyon elszúrtam.

Irány a net. Tudom, talán a hideg futkos a hátadon még a gondolatától is. Én is így voltam vele. Alapvetően most is. Mert nem egy aranybánya az a nők számára sem, csak itt szokás ezt írogatni. DE! legalább lehetőséget teremtesz magadnak. Összejöhetnek találkozók, történhetnek dolgok - igazából kb. bármi jobb, mint huszonéves nőként egyedül kuksolni otthon, várva, hogy majd egyszer talán csoda történik, és közben látva, hogy a rengeteg más fiatal lány éli világát, randizgat, akarják, kívánják, ...

Semmiképp ne várj addig, amíg én. Ebben a korban már a "felhozatal" is más sajnos, és nem (csak) amiatt, mert a netes társkeresőket eleve inkább a "fura" emberek használják.

Ha nem megy és zárkózott is vagy, akkor próbáld ki a társkeresőket.

Élőben akarsz, de az nem megy, és zárkózott is vagy.

Társkeresőn nem akarsz.

Más lehetőség nincs, akárhonnan is nézzük. Élő vagy net. 25 éve még neten sem volt lehetséges. És úgy nagyjából 2005 óta lett elérhető és megfizethető minden ember számára az internet.

Szóval barátok híján, zárkózottan, félénken, mégiscsak válaszd inkább a társkeresőket.

Elhívhatlak? ;)

Írj!

Tudom, hogy a társkeresőt mint opciót kizártad, de egy kicsit én is hadd bátorítsalak rá egy hasonló helyzetű lány történetével.

Az én barátnőm (most 26 éves) is hasonló cipőben járt mint te, mielőtt megismerkedtünk volna több mint 1 éve társkeresőn. Sőt, még sokkal hátrányosabb helyzetben is volt. Mindjárt kifejtem. Először is jellemzem külsőre-belsőre. Nos, barátnőm egy nagyon-nagyon érdekes összeállítás, nagyon-nagyon ritkán jönnek össze ezek a tulajdonságok így együtt: képzelj el egy 25 éves, 170 centis, 52 kilós, kifejezetten divatos és nőies, koránál 8-10 évvel fiatalabbnak nézett lányt, aki nem csak, hogy szűz, de teljesen érintetlen is volt, amikor megismertem: se egy petting, se egy csók nem volt az életében korábban, nem hogy még kapcsolat. Ugyanis extrém zárkózott és önbizalomhiányos volt (felfoghatatlan, hogy miért), egy barátnője se volt (igaz, nem is igényelte őket), csak a húgával meg a szüleivel járt el ide-oda. Egy dologban tért el tőled, hogy őt 24 éves koráig nem is érdekelték a férfiak, nem keresett tudatosan senkit, az egyetemet is csak szép csendben elvégezte, aztán beállt dolgozni. 25 éves kora előtt nem sokkal lépett fel a társkeresőre. Igaz, hasonló volt a véleménye a társkeresőről, mint sok itteni nőnek („a pasik 90%-a selejt”), ráadásul egyszer el is szólta magát, hogy ő úgy keresett párt magának, hogy az Igazival akarja elveszíteni a szüzességét is. Mellesleg első randira lett is rögtön egy vicces sztori-alapanyag, mert mielőtt odaért volna a randihelyszínre (kb. 100 méterre volt tőlem), előtte pont leszólította egy srác, mielőtt mi összetalálkoztunk 😆 kb. így nézett ki a párbeszéd: leszólítás -> „Párom van!” –> „Persze, ez a szokásos lekoptató szöveg. Nem feleségül akarlak venni, csak megismerni!”

Úgyhogy láthatod kérdező, ez még a tiédnél is sokkal extrémebb eset, mégis összehozott minket a sors társkeresőn (igaz, nem a Tinderen, hanem a Randivonalon, vidéki nagyvárosban). Valószínűleg amint fellépsz, rövidesen elborzadsz majd a férfi-kínálaton, de ez ne riasszon el, mert lesznek ott hozzád illő normális férfiak is, csak kitartónak kell lenned 🙂

"Már másfél éve szingli vagyok"

NEM SEMMI, hogy bírod csillagvirág? Eszméletlen azért...

Nőként konkrétan SEMMI dolgod nincs, ha semmit nem csinálsz akkor is lesz ESÉLYED párt találni magad mellé, csak éled a hétköznapi életed.

Gondolom 23 évesen dolgozol / tanulsz valami egyetemen. Tessék, máris van lehetőséged ismerkedni. Ha téged zavar, hogy egyedül vagy akkor nyugodtan odamehetsz TE is ahhoz akit esetleg érdekesnek tartasz.Azt ne várd már el, hogy mások kitalálják a gondolataidat és esetleg sütizés közben odamennek hozzád, főleg akkor ha épp más társasággal vagy. Tudod a alegtöbb ember abból indul ki, hogy a alegtöbb embert zavarja az, ha épp egy társasággal vagy akár csak ketten programot szerveznek maguknak, akkor random idegenek mennek oda "zaklatni" őket.

Semmi nem tiltja neked hogy nyitott legyél, még az is elég lehet, ha csak mosolyogva jársz-kelsz az utcán és nem olyan benyomást keltesz, hogy totál elérhetetlen vagy.