Hogyan kezeljem ezt a szitut?

Elkezdtem táncra járni. Egy másik kezdő csoportba egyidőben jár egy pasi, aki egyszer csak meglátott engem menni felfelé a lépcsőn, egyből rám köszönt (ismernem kéne valahonnan??? Gondoltam), megkérdezte hova jöttem táncra. Kb. 5 mondat volt az egész, de nem tudtam hova tenni. Fura.

Megyek be az egyetemre, erre megszólított a buszon. Hát jócskán meglepődtem. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült az egyetemen oktat (legalább 10 évvel idősebb nálam ránézésre), én viszont nem vallottam be, hogy én is oktatok egy másik szakirányon (persze én még nagyon az elején vagyok). Szóval közös pont az lenne, de a hideg kiráz tőle sajnos. :(

Egy héttel később már láttam messziről a buszmegállóban... próbáltam rá se nézni de ő nyilván elkezdett közeledni, majd nem néztem fel, úgyhogy nem próbálta felvenni velem a kapcsolatot ténylegesen.

Nem szeretek így viselkedni, de ha dumálgatunk, még a végén azt hiszi, van nálam esélye.

Szánalmas, de így kevésbé utálom magam, mintha eljutnank oda, hogy "bocsi, de nem vagy az esetem".

Az új összeesküvés-elméletem, hogy már látott párszor a buszon/buszmegállóban. És igazából ezért szúrhatott ki a lépcsőn a tánciskolában, talán megörült, hogy "jé, ez a lány ide is jár?"