Buta ötlet volt? F

Szia! Régen sokat használtam ezt az oldalt, de aztán rájöttem, hogy nem igazán tud senki sem segíteni nekem (szavakkal), hiszen a saját problémáimat magam kell megoldanom. Most mégis kicsit visszatérek egy kérdés erejéig, mert zavar és nincs kivel megbeszélnem. Szégyellem ez az oka, de majd megérted úgyis! Én meg addig is lenyugtatom magam az írással és próbálom rövidre fogni.

Én egy majdnem 24 éves srác vagyok, aki egy elég rossz helyre született, mármint településre célzok. Úgy általános 6. osztály végéig kb. minden jól ment, rengeteg barátom volt, könnyen barátkoztam, stb-stb. Valahogy, valamiért utána minden megromlott. Persze okkal, mert mindennek oka van, de azt nem igazán értem mai napig se, hogy mi lehet vajon az az ok. Mindenhonnan csak mondhatni a gyűlöletet kapom már nagyon sok éve. Emiatt eléggé zárt és magányos ember lettem. Már nagyon régóta nem is barátkozom, nem is érdekel, de nem is hiányzik. Az én életemből egy szerelem hiányzik. Ez csak a bevezető volt, hogy röviden az én életemben mi okozta a legnagyobb csalódást és miért lettem ilyen zárkózott ember. Remélem így egy kicsit kerekebb lett a story és könnyebb átérezni, átlátni vagy csak szimplán elképzelni, hogy ki lehetek.

Pár évvel ezelőtt azt hittem, hogy rám talált a szerelem. Szerelem volt második látásra a részemről, szó szerint! Sajnos munkahelyi. Szerintem ez a legrosszabb, mert ha visszautasítást kapsz akkor is naponta látod azt, akire te vágysz de nem kaphatod meg. Na ez történt velem. Nagyon szerelmes lettem, de a csajt nem érdekeltem. Olykor mintha mégis, legalábbis én így láttam és éreztem, igazam is van valamilyen téren, mert volt olyan pillanat amikor érdeklődést mutatott felém. Sajnos az ilyenek miatt reménykedtem állandóan, fölöslegesen. Mintha csak unalmából meg a saját problémái miatt játszadozott volna velem, hogy ettől a saját kedvét javítsa és az enyémet a földbe tiporja. Lényegében ez így is történt, a kis zárkózott csajból lett egy kinyílt virág. Sajnos én vagyok a balek, aki a lehető legrosszabbkor próbálkozott. Na nem mintha a máskori próbálkozás eredményt hozott volna. Nem. Fixen sohasem lett volna köztünk semmi. Amikor először beszéltem vele, akkor nagyon maga alatt volt, sokáig ráadásul, mert a pasija dobta őt aki kettővel odébb dolgozott. Persze én ezt csak később tudtam meg. Addig se híre, se hamva nem volt a csávónak, még csak nem is láttam. De aztán elég gyakran, folyton együtt voltak. De ez magában nem rossz dolog, viszont én jöttem ki az egészből rosszul. Mondhatni lejáratott a munkahelyemen mindenki előtt akit ismertünk, összeszűrte a levet egyik közvetlen kollégámmal, aki dupla annyi éves volt mint én és családos ember, teljesen bele volt zúgva a csajba, persze nem vallotta be, de én tudtam és láttam rajta. Mindig együtt lógtak. Azt, hogy volt-e valami köztük tudja jó ég. Csak ebből az egészből én rosszul jöttem ki, mint mondtam. Megromlott a kapcsolatom sok kollégámmal, teljesen szétszedett a stressz és a féltékenység hónapokon keresztül, magányosnak és tehetetlennek éreztem magam. Mintha az egész hely ellenem lett volna. Most ez így elég felszínes, de nem is mennék bele bővebben a dolgokba. Szóval végül elmentem onnan majdnem 2 év után, közelben sok másik munkahely volt. De ott is fennállt a probléma, hogy láttam a csajt aki a legnagyobb problémám volt. Ő is idővel váltott és gondolom még azóta is ott lehet.

Eltelt már több, mint másfél év mióta végleg leszálltam róla és nem beszélünk. Akkoriban összevesztem vele. Megérdemelte. Az a lényeg, hogy ezalatt a több, mint másfél év alatt alig gondoltam rá, nagyon ritkán jutott az eszembe. Egyetlen egyszer láttam csak. Szerencsére. Ja, nem dolgozok ott a környéken, de ezt mindjárt kifejtem. Családtagok felajánlották, hogy miért nem megyek oda dolgozni ahova a csaj ment akkoriban és még ott is van érzésem szerint, de ők erről az egészről semmit sem tudnak. Megy oda a halál. Ezért is néztem meg tegnap este a csaj facebookját és láttam meg, hogy 1 éve összejött egy ott dolgozó csávóval. Nem kellett volna, mert hiába hogy kihevertem már, de még tud ám ez fájni. Ebben csak az a vicces és az ugrott be nekem egyből, hogy nekem azt mondta a csaj, hogy ő munkahelyen nem ismerkedik és nem tartja jó ötletnek/dolognak, hogy a párjával egy munkahelyen dolgozzanak. Ja, ahogy látom pont ezt csinálta. Tehát amikor én megpróbáltam vele ismerkedni, össze volt törve, a volt pasija érdekelte, azután futott, de közben engem a porba tiport és összeszűrte a levet az egyik kollégámmal, majd később összejött megint a volt barátjával. Majd miután én végleg otthagytam mindent és őt is, kevesebb mint 1 éven belül már szerzett egy új csávót a munkahelyén. Ekkora balekot, mint én. Persze nem kell csüggedni, mindenkinek más az ideálja és a fétise. Csajunk jelenesetben a kopasz vagy buzz cut-os csávókra bukik, mert mindkettő ilyen volt. Megnéztem tegnap, már bánom mert rosszul esett még így is, hogy igazából nem érdekel és nem is fontos számomra. Főleg azért, mert elég furcsa ízlése van ennek férfi terén. xD Sosem tartottam magam szép embernek, de nem vagyok csúnya természetesen, na de ez akivel ott pózolna képen… kész vicc! Na mindegy, ő tudja. Mrs. Kopasz fétis. Azt azért hozzá kell tennem, hogy vagy 7 év korkülönbség van köztünk, 20 éves voltam amikor ott voltam. Eleve mindkét csávó 30 felett, kollégám mondjuk 40 volt. Megértem ha egy nő az idősebb pasikra bukik, azért még egy 20 éves nem igazán van toppon anyagilag sem, de egy 30+ már igen. Ez érthető. De szerintem az itt a helyzet, hogy egy öntelt kis lotyó a csaj. Ez nem sértés a nőkre, ez erre a nőre sértés és most nem a harag vagy csalódottság beszél belőlem. Én ezt tapasztaltam vele kapcsolatban. Ahogy mondják qurvából nem lesz Madonna. Fel a fejjel! Köszi ha elolvastad! Most már jobban érzem magam!