Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem tudok nem aggódni azon, hogy örökre egyedül maradok?
27 éves vagyok és semmilyen párkapcsolati tapasztalatom nincs.
Az egyik kolléganőm ma elmesélte, hogy a 37 éves barátnője már most macskásnéniként él, neki senki nem elég jó, ezért egész életében csak egy hónapot randizott valakivel. :/
Én nem akarok erre a sorsra jutni, tudom, még nem vagyok túl idős ahhoz, hogy ez vàltozzon. Aki nálam próbálkozott, nem tudtam velük kapcsolatban kompromisszumkész lenni. Nyilván nem hiszek abban, hogy szerelem első látásra, de volt, akinél 15 perc után azt éreztem, hogy nagyon nem egymást keressük. Volt olyan, akit baráti társaságban ismertem meg jobban hónapok alatt, a kezdeti szimpátiám hamar köddé vált, amikor kiderültek róla bizonyos dolgok. Pl: 3 hónapig titkolta előlem, hogy van barátnője.
Aki nekem tetszett, már-már igazán plátóian szerelmes voltam párszor, elhittem, hogy jeleket küldenek felém, de nem, nem akartak velem összejönni. Ezek is több hónapos ismeretségek voltak, feltételezem hasonló történt, ők ábrándultak ki belőlem.
3 éve nem találom a helyem, próbálok új kapcsolatokat kiépíteni, mert a régiek jobbára megszűntek, elkezdtem táncolni, szeretnék végre aktívan közösségbe járni, lépésről-lépésre, de még ez sem lehet garancia arra, hogy találkozhatok valakivel, akivel végre kölcsönös lesz. :(
Úgy érzem a környezetemben senki nem ért meg, amikor az ezzel kapcsolatos félelmemről beszélek.
Sok szempontból éretlen, naiv és gyermeki vagyok a koromhoz képest, ezt tudom, más témákat illetően viszont nagyon komoly vagyok, kimondottan szorongóbb típus. Nem tudom, mit tudnék igazán adni a másiknak, mondjuk esélyem sem volt kipróbálni, kitapasztalni.
Annyi biztos, hogy a nagyon laza, bulizós srácoknak semmiképpen sem leszek az esete. A vagányság szikrája is hiányzik belőlem, még autót vezetni se mernék.
Neked milyen az ideális kapcsolat? Ha erre gondolsz, mit látsz magad előtt? Hogy bánik veled, és te hogyan bánsz vele?
A másik dolog pedig, hogy neked milyen elképzelésed van társat illetően... hogy nézzen ki, vagy hogy ne?
Először is egy kicsit megnyugtatnálak. Pont annyi idős voltam, mint te, amikor megismertem a férjemet. Már én is készültem a macskanéni sorra. Vagy nekem nem felelt meg a jelentkező, mert egyszerűen nem volt kémia, vagy más volt az elképzelésünk az életről, vagy ők akartak engem csak szexre. Egyetlen rövidke kapcsolatom volt 21 évesen, ami 5 hónapot tartott. Amúgy 27 éves koromig semmi említésre méltó. Nem kell még temetned magadat. Sokan csak 30 környékén találják meg az igazit. Sokan meg azért találnak hamar párt, mert úgy vannak vele, hogy jobb egy nem pont ideálissal, mint egyedül.
A másik az, hogy tudom, klisé, de próbálj meg olyan társaságot keresni, ahol hasonlóak az emberek hozzád. Egyébként nem feltétlen vagány, de egy kicsit bátrabb, tapasztaltabb férfi jó társad lehet. Ha minden más klappol, nem amiatt fognak elhessegetni, hogy még nem volt kapcsolatod.
Nekem fontos lenne, hogy sokat beszélgessünk. Távkapcsolatot nem tudok elképzelni. :/
Külsőre nagyon sokféle férfi tetszett már. A tesztoszteronpasi kinézet nem tetszik. Tehát a nagyon szögletes arc, inkább kopasz, nagyon kigyúrt felsőtest nem. A hatalmas egó is taszít. Aki a 2. Randin elképzeli az életünket kb. Azért nem szaladnék ennyire előre.
Szeretnék egyszer 2 gyereket és inkább macskás típus vagyok. A gyerek témát én sosem feszegetném első 3 randin. Persze nyilván nagy csalódás lenne, ha kiderülne később, hogy nem akar. Valahol alapnak érzem, hogy a férfi legyen őszinte, ha nem akar gyereket. Mert az emberek többségének az az alapvető vágya, hogy egyszer házas legyen és családot alapítson. Aki nem így gondolkodik, az legyen őszinte, nekem alapvetés hogy nem kell bizonygatnom, hogy azt szeretném, amit más emberek is általában.
Szóval egyezzenek a hosszútávú tervek én a szexet sem tudom elképzelni anélkül, hogy nem tudok még eleget a másikról ilyen téren.
Örülnék ha tudnánk náha tarsas magányban lenni. Pl: ő gépezik a szobában amíg én olvasok. De abból ne legyen gond, ha tér kell külön is. Elég introvertalt vagyok, vannak dolgaim, amikor zavar ha más is van a szobában.
Kérdező, jó a kérdés. Ez már bennem is sokszor megfordult. Csak én 31 éves férfi vagyok, és hasonló mint te.
Kb ugyanazok számítanak nálam is, mint amit leírtál. Hasonló vagyok, mint te. Introvertált, és nekem is kell saját tér is.
Nehéz kérdés, én sem találtam még rá igazi választ.
A legtöbb ilyen történet sajnos ott bukik el, hogy vonzalom és külső.
Mert ha az nincsen meg 2 ember között, azt nehéz kompenzálni bármivel is, sőt nem lehet.
31/F
#4 Leírás alapján nagyon szimpatikus vagy. Manapság nagyon sokan “nyakbaülősek”, ha együtt vagyunk akkor márpedig a fodrászhoz is jönnöd kell… vagy ha nincs szex az első x randin akkor vége. Nálam pedig éppen beszélgetés, séta az az első x randi hogy megismerjem… talán az egyetlen dolog amivel nem értek egyet az a gyerekről beszélgetés az ismerkedés elején. Én is szeretnék legalább kettőt, de olyan nővel nem jönnék össze aki tudja hogy nem akar. Ez jobb ha gyorsan kiderül mindkettőnknek.
Nekem is vannak hasonló érzéseim a magányról, én magamon olyan programokkal próbálok segíteni mint pl.: társasjáték est.
#9
Mi olyan vicces? Ilyen típusú embernek minden olyan program segít ahol másik emberrel kénytelen kommunikálni, érintkezni. Legyen az társasjáték, (társas)tánc vagy bármi hasonló.
Egy konditeremben félre lehet vonulni és tudomást se venni a külvilágról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!