Hogyan lehetne véget vetni a femcelek és az incelek közti háborúnak?

#2: "Hát mivel az incelek szerint nő csak azért van egyedül mert egyedül akar lenni, azaz nem ismerik el a párt nem találó nők problémáját, így első körben nekik kellene befejezniük az offenzív viselkedést."

Számtalanszor el lett már mondva, hogy mutassátok meg magatokat, vagy találkozzunk személyesen és mi bármikor hajlandóak vagyunk bebizonyítani nektek teljesen ingyen az ellenkezőjét. Nem, nem mi akarunk megdugni bárkit is, csak megmutatjuk, hogy "Látod, ő sem segédmunkás, ő sem öreg hozzád, ő sem csöves és egyik sem küld f#szos képet sem és mindössze a te pici kémiád, pillangók a gyomrodban azok, amik miatt egyiket sem nézed férfinek."

És cserébe tényleg maximum annyit kérünk, de ez sem elvárás, csak opció, hogy fordítva ti is próbáljátok ezt bebizonyítani nekünk. Nem látatlanban, itteni írás alapján. SZEMÉLYES találkozó után, amikor látjátok a nonverbális kommunikációnkat, öltözködésünket, mindent.

Ez viszont már nem csábító, mert tudjátok, hogy nekünk igazunk lenne veletek kapcsolatban is és kényelmetlen lenne azt mondani, hogy "Hát ööö...izé, tényleg jobban ismerünk titeket látatlanban, mint ti saját magatokat." meg fordítva is, hogy "Öööö, hát ezt nem gondoltam volna, pedig tényleg annyi olyan párt látok, látod te is, nem? Akkor végképp nem értem, hogy ezek hogyan jöttek össze. Pedig tényleg látom, hogy nem kamuzol, mert figyelemmel követem az egész ismerkedésedet, én segítettem összeállítani a Tinder profilt, elolvastam a levelezésedet is és semmit nem rontottál el. Döbbenet! Tényleg el kell ismernem, hogy igazad volt."

Ezt minimum sejtitek, ezért sor sem kerülhet személyes találkozóra.

10, hogyhogy semmi köze?

Ha van két csoport, mindkettő egy probléma körül alakult, és az egyik cosport azt mondja a másikról, hogy "mit panaszkodsz, neked semmi problémád nincs, csak hisztizel", akkor meglepő módon ez a másik cosportnak nem fog tetszeni.

És a kérdés nem az incelekről szólt, hanem a két cosport közti feszültségről.

Én az a csoport vagyok (férfi), aki igaznak gondolom, hogy a nő csak azért van egyedül bizonyos extrém eseteket leszámítva, mint pl. ő: [link]

mert egyedül akar lenni, vagy túl magasra teszi ÖNMAGÁHOZ KÉPEST a mércét (csak mert volt pár gazdag exe vagy adonisz dugópajtija és ez lett a standard).

Illetve még az, aki eleve magas szinten van és magához illőt keres, de azzal szembesül, hogy a társadalmilag, egzisztenciálisan magas szinten lévő férfiak

- eleve kevesen vannak (csak a teljes populáció 10%-ából válogathat)

- a fiatalok többnyire elkényeztetettek, családi hátszél által gazdagok, nagyon kevés az igazán agilis self-made ember, a többiek már öregek és minden bajuk, betegségük van, mire elérik az értékelhető színvonalt. Igaz, sokkal nagyobb szegénységből indultak, de hát ez a nőt nem érdekli, csak a végeredmény, nyilván nem fog 23 évesen egy 45 éves vállalkozóval leállni szívesen).

- az idősebbek, akik jól néznek ki, azok megbízhatatlanok, kihasználják a státuszukat csajozásra még 40-esként is. Családalapításra alkalmatlanok.

- és végül: mivel a nők 70%-a rájuk van állva, ezért egymást licitálják túl, így ezeknek a férfiaknak, főleg azon részének, aki még komoly kapcsolatra alkalmas hűséges típus is megvannak az igényei, elvárásai. Mind szexuálisan, mind máshogyan, ami sok olyan nőt kiszór a rostán, aki társadalmi osztályilag és érdeklődésileg megfelelne, de pl. ő nem szeret szopni.

Szóval ezek az opciók vannak. De olyan, hogy egy átlagos nőnek ne lenne senkije, aki a saját szintjén is keresgél, nem csak felette magasan, vagy hogy ha egy nő nem hanyagolja el magát teljesen és nem hízik bálnává és ápolt és szexuálisan sem frusztrált (hogy tartós is legyen az a kapcsolat) vagy ha az, akkor célzottan keres szintén olyan férfit, akinek nem fontos a szex, ezt már az elején közli, nem pedig még jobban frusztrálódik, hogy "az összes csak azt akarja".

Úgyhogy bármikor kiállok emellett, hogy az átlagos igényekkel rendelkező nők elkelnek, akár szintjük fölötti férfiakkal is, ha személyiségileg is normálisak. Csak nem szintjük fölött 10 méterrel kell keresgélni és az alapján belőni a szintet, hogy dugásra milyen adonisznak is kellenél.

Magyarul semmibe veszed mások problémáit és hitelteníted a szavait, érzéseit, tapasztalatait.

Aztán csodálkozol, hogy a femcelek nem kedvelnek ezért.

Na, pont emiatt nem lesz béke a két fél között.

Majd ha egyszer szorul belétek (mindkét csoportba) elég empátia és intellektus ahhoz, hgoy hajlandóak legyetek megismerni egymást és meg is értsétek egymást, akkor majd megnyugszotok.

Bár.. a femceleket nem tudom, de az incelekre nagoyn nem jellemző ez a két tulajdonság. FŐleg az empátia.

"Magyarul semmibe veszed mások problémáit és hitelteníted a szavait, érzéseit, tapasztalatait."

Csak annyira, amennyire a pszichológus/pszichiáter hitelteleníti azt, ha te skizofrénként tigrist képzelsz az ágyad alá meg valósnak gondolod a hangokat, amik utasítanak, hogy tedd meg ezt meg azt.

Meg amennyire az addiktológus, toxikológus veszi semmibe az érzéseidet, hogy neked jó dolog a drog/alkohol, attól érzed jól magad és a hiányától rosszul és ne kelljen neked rosszul érezni magad, igazán lehetne megértő.

Vagy a társadalmi (adófizető) többség, amikor te azt mondod, hogy büdös neked a munka és kéregetésből is meg tudsz élni, mert dolgozni rossz, fel kell kelni, be kell járni, olyan izé az egész, legyenek már kicsit megértőbbek.

Szóval egy dolog az, hogy nem cseszegetjük a különböző hópihéket, de ezt az egyedi hópiheséget már annyira túltoltuk, hogy működésképtelenné válik az egész társadalom, mert mindenki hozzá illő még egyedibb hópihét szeretne magának.

Mindenki annyira individualista lett, hogy átlag feletti akar lenni, viszont az átlag attól átlag, hogy középen van, tehát 50% bizony alatta van. Ha te fölötte vagy, akkor vagy lekerül valaki a helyedre, vagy feljebb húzod létezéseddel az átlagot és a vonal kerül feljebb, közelítve alulról hozzád. És ennek sosem lesz vége, ez egy örök folyamat.

Ami normális esetben a társadalom mozgatórugója, de mikor mindenki

- oligarcha

- influencer

- prostituált

- sugar baby

akar lenni, illetve diplomával pályakezdőként milliókat keresni meg nulla felelősséggel járó pozíciókat betölteni jó pénzért.

30 alatt JÁR neki nem csak a saját lakás (akár hitelből, ami miatt frusztrált lesz), de mellette a kocsi, nyaralások minimum olcsó fapadossal (hiszen az a minimum vazze!!! nehogymár még az se járjon!!!) és mellette persze a családalapítás és ha ez az idilli kép bárhol csorbát szenved, ott mértéktelen frusztráció keletkezik. Ami projektálva lesz kifelé, legyen az a makrokörnyezet (gazdaság, nemzetállam, politika, szültési város, stb.) vagy mikrokörnyezet (szülők, család, párkapcsolat, iskola, tanár, becsúszott gyerek, stb.) esetleg betegség, "térdsérülés" és így tovább.

Ebben az esetben egy darabig még lehet élősködni a harmadik világon, de előbb utóbb a ritka földfémek és nyersanyagok is elfogynak illetve az ökológiai lábnyom miatt is visszanyal a természet, továbbá pont a saját hibánkba esünk bele, avagy elvisszük nekik a fogyasztói társadalmat, internetet, oktatást, multikat, hogy piacot bővítsünk, ők viszont fel fogják ismerni a tudásnak köszönhetően, hogy mennyire el voltak nyomva általunk és elsöpörnek.

Lezajlott már párszor a történelem során, az Egyház sem véletlenül nem akarta a könyvnyomtatást. Vagy akarják a diktatórikus rezsimek korlátozni, szabályozni az internetet. Adóztatásból élő politikusok a szabadkereskedelmet.

Itt viszont mi vagyunk a felső kör, az elit, az arisztokrácia a Fekete Afrikából beáramló tömegek szemében.

De nagyon elkanyarodtam...

Úgyhogy nem az érzéseket meg tapasztalatokat hitelteleníti az ember, csak kontextusba helyezi és logikusan próbál érzelmi érvelés helyett érvelni.

Vagyis "Lehet, hogy az ízlelőbimbóid nem kedvelik a spenótot, de hidd el, egészséges."

és "Lehet, hogy az ízlelőbimbóid kedvelik az édességeket, de hidd el, túlzásba nem jó esni vele és mértékkel is éppen nem árt, de használni nem használ, lehet nélküle is élni teljes és egészséges életet, nem veszítesz vele igazán semmit."