Jól sejtem, hogy örök magányra vagyok ítélve?

Már elhatalmasodott rajtad a magány és a depresszió. Én is voltam ilyen helyzetben és azt tapasztaltam, hogy EKKOR sorra mondanak nemet a pasik. Csodálkoztam, rosszul esett, hogy őő.. de ez előtt ez nem így volt?!

NEM VAGY SEMMIRE ÍTÉLVE. Te ítélted el magad.

Remélem egyszer eljutsz majd oda, hogy "ez így nem mehet tovább! nem tudok már így élni!" és azt választod, hogy változtatsz, az egész életmódodban. Pszichológus, csoport(ok), társaságok, szabadidős tevékenységek amik feltöltenek, tanulás, utazás... Az elején meglehet csak szenvedés lesz, erőlködsz és nem valódi motivációból csinálod, de talán, remélem, hónapok múlva változik a lelkiállapotod. Nagyon meg lehet zuhanni, ha folyton otthon ülsz (pár edzésen kívül), és csak befelé gondolkodsz, agyalsz, gyászolod az életed. Ha valakiből árad a negativitás, másra árasztja abbéli haragját, hogy korábbi nők leoffoltál, nincs öröme az életben, attól nem lesz vonzó. Na meg az a benyomás, hogy nem is szívből kezdeményezel, és már amúgy is előre kételkedsz benne, hogy érdekelheted a másik... ehh, nem szexi.

Tök jó, ha szakmailag akarsz fejlődni. Csináld, hajrá, ha jelenleg most ebben tudsz gondolkodni!

Ne haragudj, de nem szeretnék privátban beszélni veled, egyelőre csak a kifogásokat és elégedetlenséget látom itt, és hogy azonnal akarsz valamit, ami tök érthető, csak nem reális. Nekem ehhez nincs türelmem, nem is vagyok tárgyilagos, erre jó mondjuk egy pszichológus. Nincs varázsló, bűvésztrükk, nincsenek azonnali változások a depresszióból. Azonnal barátnőt akarsz, közben ahogy írod, nincs erőd nyitni idegenek felé! Azt mondod, egy párkapcsolat miatt nyitnál, de mit szeretnél, pottyanjon le neked az égből egy barátnő, aki a depressziódra izgul fel? Ez nem túl kecsegtető ajánlat egy nőnek. Lassú út van csak, aminek során megerősíted magad, stabilabb lesz az énképed, nyugodtabbak a gondolataid és motivált leszel cselekvésekre. És nem azért lesz hosszú a folyamat, mert ha esetleg ráveszed magad egy pszichológusra, ő hosszú folyamatot javasol, hanem mert ez, a személyiségfejlődés, a gondolkodásmódod, beidegződéseid megváltoztatása egy hosszú, nehéz folyamat, sajnos, főőleg, amikor már lent vagy mélyen. De szépen lehet építkezni, ha bent átkattan valami, hogy most én rendbe hozom magam! Én csak bátorítani tudlak, hogy lehet nem most, de hónapok, évek múlva, remélem, erőt veszel magadon és a hajadnál fogva kihúzd magad a gödörből...

Egyébként ha rosszul vagy, és elmennél pszichológushoz, aki elirányít pszichiáterhez, esetleg gyógyszeres segítséget kaphatnál, hogy a mindennapok könnyebben menjenek.

16

Javaslom az agykontrollt, de lehet, hogy ez ide kevés és tényleg pszichiáter kéne, ahogy előttem írták.

Jártam a cipődben haver!

És kva szr volt!

Mondjuk én indulatos nem voltam.

Undoritó fejem ellenére,volt némi kapcsolatom a nökkel,na de nem a legjobbakkal természetesen,csak átlagosakkal.

Olyasmiben gondolkodom mint pl : tánc klubok?

önkéntes munkák ahol vannak nők... vallási közösségek? Ott még nem annyira dívik a felszínesség.Egy családtagom gyülekezetbe kezdett járni magányában,végül ott talált párt. Gonosz világ van.