Szakítás után természetes, higy napokig gyomorgörcsben vagy, enni nem tudsz, és bár korlátozod a személlyel való kommunikációt, 1-1x visszaírtok egymásnak?

Amig ilyen volt nekem is addig mindig kibékültünk.

Szakitas utan amig bármit erez az ember addig még nincs vége

Mi szakitottunk vagy 10 szer is így, mire a 11.vegleges szakításnál már nem vagxok rosszul, nem vagyok depis, már nem az ő elvesztése fáj, hanem hogy nincs más.

Innék énis amugy.

Tehát nekem olyan volt egyetlen pasival történő többes szakitás után:

1.szakítás elbúcsuztam értelmesen a szüleitől is. Elmentem bőgtem. Kibékültünk.

2.szakítás egy sokk, szerelmi csalódásnak éltem meg hogy nem szeret elhagy sírás- kibékültünk

3.szakításnál a beállt csend nélküle -sokkolt le, hogy senki nekm mondja szeretlek, senki nem hív, erre felhivott és azt mondta szeretlek es letette. Csak ez miatt hivott hogy ezt elmondja pont amikor hiányoltam. Megint kibékültünk.

4. Szakításnál beültem kocsmázni egyedül igenyes helyekre es mindenkivel szóbaálltam-terjedt a híre, féltékeny lett, megint kibékültünk

5.szakításnál pont fenyegetést kaptam hogy meg akarnak verni vagy megtépni, így fel kellett vennem a kapcsolatot vele, mert ő bármikor bevéd bármi van. És tele van verőlegényekkel is ha kell 2 perc alatt szól bárkinek. Megint kibékültünk. De biztonsagba is kerültem, egyből leszálltak rólam és visszavett mindenki!

...és így tovább

A most legutolso szakitásnál már nem sírok nem érzek majdnem semmit csak azt hogy szenvedek a magánytól tarstalanságtol és nincs egy értelmes helyes magas pasi aki imád szerelmes belém. Ez a hiányérzés mardos csak. De majdnem bele is őrülök ebbe.

Átérzem a problémádat. Én egyszer voltam szerelmes, utána kb 1,5 év volt mire kihevertem a kapcsolatot. Szerencsére nem kellett hozzá pszichológus, de amíg tartott a "gyászidőszak" kb olyan voltam mint egy drogos aki nem tud lejönni a szerről (elvonási tüneteim voltak).

Na akkor megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes.

Én nem akarok többé ilyen függő helyzetbe kerülni egy másik embertől. Sajnos ha én szeretek valakit azt tényleg nagyon szeretem (nem toxikusan) és nagyon nehezen tudok tőle elválni, főleg ha mindent beletettem a kapcsolatba ami tőlem telt (mi sem haragban váltunk el).

Biztos sokan lepontoznak érte, de én még egyszer nem akarok olyan sz@rul lenni mint abban a 1,5 évben. Eddig kiválóan sikerült is tartanom, már évek óta nem voltam szerelmes, nem is hiányzik, most jól vagyok lelkileg. Jöhetnek a lepontozók, hogy én milyen egy lélek nélküli némber vagyok stb, stb. Én még egyszer nem akarok senkitől függeni (nincs rá jobb szavam) lelki értelemben.