Bizalmatlan vagyok a férfiakkal, de még soha nem ért csalódás, mert nem is engedtem magamhoz közel senkit. Lehet ez az oka? (Folyt. lent) Másik kérdés: igaz az, hogy szinte az összes férfi meg saját a párját? Ha igen, miért?

"Lehet ez az oka, hogy valahogy ezt nevelte belém, csak nem tűnt fel?"

Ez sajnos könnyen meglehet.

Egyébként elárulok egy titkot:

Fognak érni sérelmek és fog érni fájdalom. Mindenkit ér. De emiatt eldobni egy alapvetően olyan dolgot ami az egyik legnagyobb boldogság az hülyeség. Most arra gondolok, hogy élettársi kapcsolat, házasság, család alapítás stb.. kinek mi.

A nők ugyanolyan arányban csalják meg a párjukat mint a férfiak, semmivel sem különbek, sőt. Nem kell a mese, nem kell a kamu, ez van, aki nem teljesen segghülye az tudja ezt. Annyi hogy a nők megideologizálják a félreqrást míg a férfiak elismerik hogy csak bszni akartak.

Lehet vegetálni évtizedeken keresztül a langyos vízben csalódásoktól mentesen meg lehet élni az életet annak minden boldogságával és fájdalmával együtt. Rajtad áll hogy melyiket választod.