Miért élsz párkapcsolatban?

Azért vágytam mindig is egy párkapcsolatra, mert szeretnék szeretni valakit és viszonzásul ugyanígy szeretve lenni. Szerintem nem kell taglalni, hogy a romantikus szeretet nem azonos azzal, amit egy rokon vagy barát iránt érez az ember.

Napestig ülhetnék itt sorolva a párom szimpatikus és vonzó tulajdonságaid, de ha csak egyet kéne kiemelnem, akkor az a szenvedélye. Hogy szenvedélyes irántam, a kapcsolatunk, a szerettei, a munkája és a hobbijai, egyszerűen az élet felé.

(Nem tervezek kilépni a kapcsolatból, így az utolsó részre nem tudok érdemben reagálni.)

26/N

"Mit gondolsz, miért élsz kapcsolatban?"

Kölcsönös szeretet és tisztelet. A problémák, érzelmek megbeszélése, a közös programok átélése. Az együttélés és társas élmény öröme.

Ez persze nem jelenti, hogy felhőtlen a boldogság, de szerencsére mindketten egy olyan közegből jöttünk, ahol a kommunikáció nyílt és őszinte. Emiatt merem állítani, hogy könnyebben kezeljük a felmerülő problémákat, mint más párok. Talán pont emiatt nem is fordul elő nálunk emelt hangvételű vita, ami véleményem szerint a legrosszabb dolog a világon (2 évig éltem nevelőszülőknél mikor tini voltam, ott non-stop ez ment, eléggé rosszul viseltem és megtanultam az ellenkező stratégiát).

"Mi az a tulajdonságod vagy társadalmi körülmény, amiért párt találtál, ill. téged választottak párnak?"

Ami miatt engem választott, hogy visszaírtam társkeresőn és élőben megvolt a szimpátia :D Sajnos sokan nem írtak vissza a páromnak, de ha jól értesültem ez elég általános dolog manapság is.

Hogy utána is mivel tudtam megragadni?

Egész jól kiegészítjük egymást. Ő inkább a munkamániás kategória, én pedig a családcentrikus, otthonteremtő. Emiatt én a rosszul kereső munkámmal (pedagógus), illetve kezdetben tanulmányaim folytatása mellett is meg tudtam teremteni neki egy olyan otthonos környezetet, hogy öröm legyen neki hazajönni. Ő cserébe az anyagiakat teremti meg. Nálunk ebből nincs vita, nekünk bevált a klasszikus családmodell. Ettől függetlenül sokszor segít a házimunkába, de javarészt én viszem a háztartást.

Szóval összességében élettanilag, társadalmi szinten mi kiegészítjük egymást. Ha tulajdonságot kéne megnevezzek, akkor egy nagyon hülye szót írnék ide: cukiság. Bár én nyilván nem érzékelem magamon, a párom a kis gesztusaimat, a megnyilvánulásaimat, az otthonosságomat aranyosnak tartja és számára a cukiság még a szexiség előtt is áll az "ideális nő" listán. Úgyhogy személyiség szintjén ez az, ami szerethető bennem és ami miatt "érdemes" volt engem választania.

Az utolsó kérdésre pedig nem tudok válaszolni, mert nem tervezek kilépni a kapcsolatból (idén kezdjük meg az 5. évet együtt)

Kapcsolatfüggő vagyok, 14 éves korom óta 6 hónap kihagyással mindig volt társam (3 hosszútávú párkapcsolat). Sokszor elgondolkodtam, hogy vajon milyen jó lehet szinglinek lenni, csak magammal foglalkozni, de ezekben a köztes időszakokban jövök rá, hogy mégsem az az én álmom. Szeretek szeretni, szeretve lenni, gondoskodni valakiről, élményeket megélni azzal, akit a világon a legjobban szeretek. Valószínű nem lennék elveszve, ha egyedül élnék, és persze nekem is szükségem van időnként énidőre, de ezek nem hetek/hónapok. Jelenleg ezt érzem. Aztán lehet, hogy 10 év múlva, egy kapuzárási pánikkal küzdő férfival, akivel örökösen veszekedni fogunk a legapróbb dolgokon is, másként fogom majd átértékelni ezeket a szavakat.

28/N

"Mit gondolsz, miért élsz kapcsolatban?"

Mert mindkettőnknek jobb így, mint egyedül vagy valaki mással, akivel ki tudja, milyen lenne. Ez a biztos(an jó).

"Mi az a tulajdonságod vagy társadalmi körülmény, amiért párt találtál, ill. téged választottak párnak?"

Önismeret talán? A párkapcsolat (és a házasság) nem kiváltság és nem jutalom, csak két ember, akik egymást egymáshoz illőnek tartja és jól érzik magukat együtt. Nem vagyok szuperember, pontosan tudom, hogy kinek mi lehet az oka arra, hogy sejt szinten gyűlöljön, csak leszarom, mert az én értékrendem szerint ez így jó. A páromnak hasonló az értékrendje, mint nekem, hasonlóan gondolunk magunkra, egymásra, a jövőnkre, stb. A csöveseknek is van párjuk... egy másik csöves. A szar embereknek is van párjuk... egy másik szar. Ez nem érdem, mi csak hasonlóan vagyunk defektesek.

"Ha nem akarsz kilépni a kapcsolatból bár sokszor komolyan gondolkodtál rajta, miért nem teszed, és mikor jött el ez a döntés vagy beletörődés?"

Nem gondolkodtam még el ilyenen anélkül, hogy ne léptem volna ki ténylegesen.:)

Nem élek párkapcsolatban, mert ronda vagyok és csóró.

38 f incel