A nőknél az is hátrány hogy, 38 évesen azért lakom a szüleimmel, mert anyukám strokeot kapott és így segítek nekik bevásárlásban főzésben?

Rossz az egész hozzáállásod. A nőknek nem az a bajuk, ha te szüleiddel laksz, segítesz nekik, hanem az, hogy mennyit és hogyan tudsz vele kettesben tölteni, magánéleteteket hogyan tudjátok élni. Amennyiben ez a segítő életmód lefoglalja a szabadidőd nagy részét, akkor semmi esélyed.

Ha netto 700 ezret keresnel, telne anyuszitterre is. Erre meg nem gondoltal?

Kifogás hátán kifogás.

Törölve lett a kommentem pedig élerszerűen vázoltam fel. A legtöbb ember nyügnek éli meg ha másnak gondoskodnia kell egy beteg személyről ez egy plusz teher az életben, és van aki nem szeretné magára átvenni egy párkapcsolat során . Nehezebb lesz így sokkal találni egy empatikus embert aki büszke is lehet rád ezért és nem pedig teherként veszi.

Attól függ miért lakik valaki a szüleivel. Ha egy életképtelen nyomi aki egy kenyeret nem tud/akar kenni magának, belerohad a ruháiba mert ki nem tudja mosni akkor igen, az ilyenektől egy normális nő irtózik. De te éppen ellenkezőleg laksz vele, hogy te gondoskodj róla, ez szép dolog és arra utal, egy nővel is ugyanígy kivennéd a részed, megállnád a helyed közös háztartásban.

A Párom emiatt lakott szüleivel 47 évesen. Nekem nem volt gond azóta összeköltöztünk és ha kell együtt megyünk segiteni a szülőkhöz.

Az empátia nem azt jelenti, hogy mindenkinek lenyelek mindent, és mindenkit képletesen magam elé engedek.

Szép dolog az empátia, de az embernek ott a saját családja, bajai is, akkor nem kell több.

Majd ezek jussanak eszedbe amikor te leszel ilyen cipőben neadjisten.