Ha egy férfi hosszabb ideje egyedül van, az inkább előny vagy hátrány a társadalomban?

Ha a társadalmi szempontokat vesszük alapul, akkor hátrány ha valaki egyedül él. Mert ha nincs párja, akkor nem szaporodik (tudom hogy ez így csúnya, de ez a lényeg), és így kihal a nemzet, nem lesznek újabb adófizető állampolgárok, és nem lesz aki kitermelje a következő nemzedék nyugdíját és egyéb szociális dolgokat. Tehát társadalmi szempontból jobb lenne ha minél többen lennének párkapcsolatban és "szaporodna" a nép.

Egyénekre lebontva meg a lőtéri kutyát sem érdekli, hogy ki van egyedül és ki nem, ki akar gyereket és ki nem, ki hogy boldogul egyedül stb, stb.

Attól függ. Ha valóban független, egészséges és önálló, akkor nem remeg egy kapcsolatért, nem küzd görcsösen és nincsenek negatív megnyilvánulásai a kapcsolatról, nőkről, más férfiakról. Ha, valóban egészséges pszichével él, kielégíti a szingli élet is, de, ha úgy van és talál egy olyan nőt, aki érdekli, szívesen lép párkapcsolatba, akkor előny. Mert akkor valóban "egyedül is tud boldogulni, nem kell hozzá nő, nem kell hogy függjön egy nőtől, önálló így egy férfi, önállóan tud boldogulni az életben ,talpraesettnek gondolják mert egy nő nélkül is meg tud élni stb."

Ha azért van egyedül mert (vagy azért mert egyedül van régóta), egy lelki roncs, komplexusos, sérült, passzív agresszív, depressziós, de közben majd el eped egy kapcsolatért, na akkor "Hátrány mert biztos Lúzer egy nőt sem tudsz szerezni, evolúciós zsákutca és társai".

Ez mindig az adott férfitól függ.