Miért tartunk már ott, hogy a nők szinte nem is tekintenek emberként a társkeresésben sikertelen férfiakra(incelekre)?

Nekem van egy ilyen ismerősöm, még tinikoromból ismerem. Szegény elég sötét, de én alapvetően embernek tekintem, tekinteném, ha nem abból állna az élete az elmúlt 3-4 évben, hogy a közösségi oldalakon vergődik és szidja a nőket.

Egyébként ő például fiatalon egész jóképű srác volt, nagyon adott is magára, sok barátnője volt a 20-as évei elején, csak hát teljesen lecsúszott, elhagyta magát, szépen megtette hatását a folyamatos piázás. Ahogy csúszott le, úgy állt össze egyre prolobb nőkkel, aztán most már azok se állnak vele szóba. A harmincas évei végére egy megkeseredett, szétcsúszott, frusztrált lúzer lett, akit mindenki ott vér át, ahol akar (nem kimondottan a nők, hanem bárki).

Én párszor próbáltam vele beszélgetni, de minden hétköznapi témából is azt hozta ki állandóan, hogy neki minden bajáról a nők tehetnek, és minden nő egy számító k.rva, azért nincs barátnője, mert esélyt sem adnak neki, hogy megmutathassa, mekkora főnyeremény ő. Ja, még véletlenül sem azért, mert állandóan ilyenekkel hisztizi tele a netet, mindezt full nyilvánosan, egy vadidegen is bármikor el tudja olvasni az összes agymenését, amiket napi szinten posztol.