Hogyan vehetnám rá magam, hogy merjek esélyt adni feltűnően jó külsejű férfiaknak?

Az a helyzet, hogy a múltamban többszörösen lett leépítve az önbizalmam.

Már tiniként is, mert nem voltam népszerű lány. Ha vettem valami divatos ruhát, akkor azonnal rámkenték, hogy xy menőcsajt utánzom, csakhogy nekem sose lesz olyan szexi alakom, mint neki, úgysem áll olyan jól (pedig még jobb alakom is volt).

Utána pedig az exem.

Az első férfi, akivel lefeküdtem. Folyton azt mondta, hogy ő a belsőmbe szeretett bele, mert ő nem egy egyszerű kanos kisfiú, de ez azzal jár, hogy muszáj mellettem pornót néznie, mert akármennyire szeret, imád, nem vagyok elég inger neki. Annyi tisztelete nem volt felém, hogy ne mondjon ilyet, sőt, szerintem az egész szándékos volt, szándékosan rúgott belém, mert minimum 5 kategóriával jobban néztem ki nőben, mint ő férfiban.

Akkor szakítottam, amikor egy kollégám elkezdett udvarolni, és nem azért, mert "akadt jobb", hanem ez ébresztett rá, hogy a páromnak nincs már egyetlen kedves szava felém, és még egy random kolléga is többet bókol, mint a saját társam.

Ezt őszintén meg is mondtam neki, és akkor valami olyan ocsmányság ömlött belőle, hogy örökre belém égett. Kielemezte a testem minden centiméterét, hogy mi átlag alatti rajtam, mi van "fényévekre" az instamodellektől, meg hogy bárki, aki szép nőnek nevez, az csak a bugyimba kell jutni, és ostoba vagyok, és úgy látszik, nekem a gyermeteg hazudozás kell, mert a női agyam nem tud mit kezdeni az őszinteséggel.

A kollégámtól elzárkóztam, tényleg onnantól mindenbe azt láttam bele, hogy csak egy numerának lennék jó, lehetőleg minél gyorsabban.

Azóta sincs senkim komolyabban, viszont sok energiát öltem magamba, sokat segített a bodypositivity mozgalom abban, hogy elfogadjam magam. Rengeteget sportolok, szóval feszes a testem, nem lötyögök sehol, de azt is elfogadom, hogy sose lesz egészséges súly mellett 60 centis derekam, számottevő izomtömeggel sose leszek 58 kiló alatt. Rengeteg instamodell mutatott magáról olyan képet, ahol nem pózolnak, nem húzzák be a hasukat, és ez segített felismerni, hogy azokat a kitekert pózokat felvéve pont olyan testem van, mint nekik, nekik pedig nem pózolva ugyanolyan, mint nekem (nyilván azokra vonatkozik, akiknek nincs implanseggük), szóval évek óta voltam már olyan test birtokában, amivel toxikus módon összeméricskált az exem.

Szóval megtanultam elfogadni magam, bátrabban öltözködni, sminkelni.

De még mindig nem stimmel valami. Hiába közelednek felém nagyon jó pasik, egyszerűen nem merem magam átadni nekik, nem bízom abban, hogy szerethető vagyok nekik. Próbálkoztam átlagos/picit átlag alatti pasikkal, de velük úgy jártam, hogy vagy ugyanolyan toxikusak voltak, mint az exem, vagy pedig normálisak voltak, de nem tudtam szexuálisan vonzódni, mert csak olyanokhoz vonzódom, akiket kifejezetten jó pasinak látok. Szóval a saját csapdámba léptem.

Hogyan tudnék még dolgozni magamon, hogy visszanyerjem a bizalmam és el tudjam hinni, hogy tényleg szerethető vagyok?