Mégis hogy lehetne magányos egy nő?

Cseszhetem a pótválasztást, ha csak hülyék próbálkoznak nálam vagy olyanok, akik nem tetszenek. Én inkább lennék a férfiak helyében és kezdeményező fel lennék, mint hogy varjam, hogy nálam kezdeményezzenek.

Ha én kezdeményeztem nőként mindig kiderült, hogy a kiszemelt azt hitte, könnyen kapható vagyok…

Ez egy baromság, ilyet csak az hisz el akinek köze nem volt még a női nemhez semmilyen formában.

Illetve attól, hogy egy nőnek valóban több lehetősége van válogatni miért lenne alap az, hogy nem lehet magányos? Mi történik akkor, ha nem minden félkegyelmű felel meg neki, hogy egyáltalán beszélgessen vele?

Ahhoz, hogy ezt megértsd, előbb próbáld el úgy elképzelni a társadalmat, hogy bármerre mész az utcán vagy az interneten, csak Lang Györgyik, Falusi Mariannok és Suzanne Boyle-ok jönnek szembe, hetek telnek el, mire látsz egy olyat, aki legalább kicsit tetszik és évek mire olyat, aki nagyon bejön. És csak utcáról, internetről beszélünk,

Ha leteszel arról, hogy vonzót találj, akkor elkezdesz racionális szempontokkal, listákkal társat keresni, ezzel viszont aranyásó hatását fogod kelteni és hát azért a férfinek ha tompább is a radarja, sokan leveszik, hogy nem vonzódsz igazán a testükhöz, nem hiszik már el azt, hogy te a személyiségük iránt érzett szimpátiádat konvertálod át szexuális energiává.

Emiatt a nem vonzó férfi is dugni akar, hogy tesztelje a nőt, hogy nem-e hányja el magát tőle vagy azért ne túráztassa feleslegesen magát, a nő viszont a kapcsolatnak ezen része nélkül akár meg is lenne, igazából szabadidőpartnert keres, unaloműzőt vagy spermadonort. Akinek meg már a látványától is nedvesedik, annak akkor se kéne, ha ő ajánlana nőként pénzt azért, hogy lefeküdjön vele.

Na így lehet magányos egy nő. Náluk ezt jelenti a "két szék közül a padló"