Mégis hogyan lehet az, hogy azok a nők, akik huszonévesen itt siránkoznak, hogy magányosak, kiderül róluk, hogy külsőre rendben vannak, és úgy ahogy értelmesek is?

Biztos kifogták a férfiaknak azt a 80%-át akiknek csak a szex kell.

Másrészt azért, ha komolyan vesszük, nem könnyű párt találni. Nem árt jobban meggondolni, kivel jön össze az a szép nő, mert a házasságok jelentős része is válással végződik.

Én ismerek olyan helyes huszonéves lányt, aki neten próbált párt találni, mert élőben valahogy nem jött össze.

A legnagyobb gond az egoizmus. Nem látják a fától az erdőt. A saját kudarcélményeiken kattognak, felerősítik azt, és képtelenek túl látni azokon, hogy rajtuk kívül van más is. És ez a más az a férfi, akire vágynának. De ehhez szeretni kéne magukat. Meg kellene tanulni ezt. Nem túlzásba víve, csak egészségesen. S akkor majd jöhetne a párkapcsolat. Nem lehet más által betölteni azt az űrt, ami az emberből hiányzik. Mert akkor csak szolgát keres, nem egyenrangú partnert.

Másik gond, hogy nem mozdulnak ki, közösségbe ezek a nők. Otthon várják a csodát, hogy valaki majd becsenget. De ez a világ sajnos nem ilyen. Bizonyos embereknek "házalni" kell ezért is, másokhoz maguktól "csengetnek" be. Ne keressünk igazságot az életben. :)

Nálam egész egyszerű az eset (ha merhetem magam az adott kategóriába sorolni): nagyon nehezen indítok ismeretséget. Idegenek között kb. meg sem szólalok, elég nagy munka a másik fél részéről lebontani a "falaimat", és segíteni sem tudom, hogy kell. Egy kis idő után fel tudok szabadulni, de elsőre nehezen fogok meg bárkit is. Így azt hiszik, beképzelt vagyok vagy untatnak vagy nem érdekelnek, pedig csak be vagyok ijedve. :D

:( 20l