Segithetnek bizonyos kezelesek vagy gyogyszerek?

Pszichológust érdemes volna felkeresned, valószínűleg írna fel antidepresszánst.

Hasonló cipőben voltam én is, de nekem sikerült fejben eldönteni ezt, én a szingliség előnyeit tartom szemelött, már annyira, hogy most már félnék a párkapcsolattól:D

Én meg funkcionális autista vagyok, ezért nem jön össze. Igaz, voltak hosszabb-rövidebb kapcsolataim, de mindenki észreveszi, hogy nem találom a hangot az emberekkel. Ezért nincsenek barátaim sem.

Mikor elkezdődött nálam egy depressziós időszak, és keményen ittam, elmentem egy dokihoz, aki Rivotrilt írt fel. Igazából csak rontott a helyzeten, még lejjebb csúsztam a lejtőn, ugyanúgy ittam, de már gyógyszerre. Eljutottam arra a szintre, hogy már semmi nem érdekel, az állásomat elvesztettem, mert arra is szartam magasról. Bő 1 hónapja végleg letettem a gyógyszert, azóta tisztább a gondolkodásom, és jóval kevesebbet is iszom.

Egy szó, mint száz, szerintem felejtsd el a gyógyszerezést.

"azt a minimum szintet sem erem el, hogy egyaltalan szoba aljanak velem."

Munkahelyen sem?

Kérdező hasonlóan vagyok, annyi különbséggel, hogy nagyon nem is vágyok kapcsolatra..én is ugyanúgy 33 vagyok..kb. 22 éves koromig még nem voltam elhízva, addig voltak inkább csajaim, 23 éves koromban hónapokig csak pizzán éltem, és elhíztam..azóta nem sikerült lefogyni, vagy ha sikerült is, visszajöttek a kilók..a "fura" a dologban, hogy ettől függetlenül még így is lehettek volna barátnőim, még szexpartnerem is..voltak is, de rövidebb ideig tartottak mindig..most már kb. 3 éve nem volt se kalandom, se kapcsolatom..a kalandokról le is tettem, nem akarok nemi beteg lenni. Ezeket azért írtam le, mert én a mai napig több, mint 100 kg vagyok, nem vagyok egy brad pitt kinézetre egyáltalán, és mégis tudok (tudnék) ismerkedni, ha akarnék..majd akarok persze szerintem egy pár éven belül megint, akkor már életem párját fogom keresni..lehetőleg már sportosan..de te már ki vagy gyúrva vazze, szóval rossz helyen keresgélsz! ;) Kizártnak tartom, hogy helyesebb legyek nálad, és még dundi is vagyok. :D szóval csak keress jó helyen, mert azért vannak csajok..oké, a huszonéves plázacicákat (már ha őket akarnád) lehet nem Te fogod elhalászni, de bőven vannak 30+ -osok, akik mondjuk már ráadásul családot is akarnának, stb., tehát tényleg komolyan gondolják..

Az is még a baj, hogy a social media és efféle "trendi" dolgok mind azt kommunikálják, hogy csak a "tip-top" kinézet az értékes, a "csili-vili" külső a minden, és ha esetleg nem éred el ezeket a szinteket, akkor "lehúzhatod a rolót" kvázi..nem szabad ezeket elhinni, és lehet az már egy előrelépés, ha kevesebbet használod ezeket, és pl. akkor már regisztrálj egy társkeresőre és próbálkozz..kizárt, hogy ne tudj beszélgetésbe kezdeni valakivel ott..kizárt...én a két kezem összetenném, ha már most ki lennék gyúrva vazze :DD úgyhogy amúgy ehhez meg grat., hatalmas lépést tettél előre ezzel, csak folytasd, ez a lényeg! Ellenben meg egyedül is tudnod kell boldognak lenni..mondom én 3 éve vagyok full egyedül, és teljesen jó így, és nem is kell senki még egy darabig. Kezdj el olvasni, jó zenéket hallgatni, pozitív dolgokra figyelni, a pozitív dolgokat / embereket keresni, kimozdulni sétálni, és el tudsz indulni egy jobb irányba. A kulcs az, hogy akard a jobb irányt, legyen szándékod rá, döntsd el - itt kezdődik. Hajrá!

Keress idősebb nőket.

A borderline egyébként mást jelent.