Ha nem lesz önbizalmam, egyedül maradok az életben?

Sziasztok! Mióta az eszemet tudom, önbizalomhiányban szenvedek, de mára már csak a társas kapcsolatok terén. Egyke vagyok és mivel gyerekként csendes és művészlelkületű voltam, így otthon és az iskolákban is magas elvárások voltak támasztva velem szemben (strébernek tartottak, pedig közöm nem volt hozzá), amiket nem tudtam mindig megugrani. A családi helyzet is minden volt, csak ideális nem. Ezt hoztam magammal, innen eredeztetem és bár felnőttként ott tartok, hogy a hivatásomban ki tudtam teljesedni, a barátaim kedvelnek és amibe belekezdek, mostmár mondhatom, hogy sikerrel és kitartóan végigviszem, mert ismerem a képességeimet és a határaimat, azonban a párkeresésben teljesen elveszett vagyok, mintha két különböző ember lennék a munkában és a magánéletemben. Mindig úgy gondoltam elcseszett módon, hogy egy kapcsolat építi az embert, hozzáad, felemeli, hajtja, de amikor sikerült nőkhöz közel kerülnöm, kiderült, hogy az önbizalomhiányt nem tudják kezelni egyáltalán, mintha valami lepra lenne. Nekem is csak az ideális, megértő társamat kellene meglelnem, vagy ne is reménykedjek abban, hogy egy kapcsolat által teljesedjek ki? Ha szerelmes vagyok, szárnyalok, élettel teli vagyok, de persze vannak hullámvölgyek, mint mindenkinek az életében - ezekkel volt eddig bajuk a másik nem tagjainak. Tudom, hogy a remény hal meg utoljára és mi pedig előbb, de valóban esélytelen vagyok a párkeresésben a fentiek alapján? Nem vagyok talán szar ember, csak alulbecsülöm magam mások mellett (a féltékenység ennek ellenére nem jellemző rám). 31F