Szégyenlem, de 26 évesen lent vagyok eléggé. Hogyan hozzam vissza magam, hogy legyen újra önbizalmam?

Meg kellene tanulnod értékelne amíg van, jó állás, külön élet a szülőktől önállóan egyedül egy albérletben. Ezt se mondhatja el mindenki magáról. Sokan még otthon élnek ha nincs párjuk, mert nem áldoznak az albérletre. Vagy áldoznak de alig jönnek ki és sírnak a munkájuk miatt.

Hazaérsz nézz meg egy jó filmet, lazulj el, játssz valami számítógépes játékkal kösd le magad.

Meg kell tanulni egyedül is boldognak lenni, depis emberbe nem szeretnek bele a nők, kiegyensúlyozottá kell válnod, és nem is szabad nagyon erőltetni.

Nem késtél le semmiről még fiatal vagy előtted az élet, nézz meg akár moziba egy jó filmet. Azért mert ebben a pillanatban egyedül vagy nem jelenti azt hogy egyedül fogsz meghalni.

A szemléleteden kéne változtatni de nagyon gyorsan

A külföldre költözés is nagyon magányos dolog ám (kétszer váltottam országot egyedül, ismerős), a helyzetet nem oldaná meg, csak ezért felesleges kiköltözni.

Nekem nem lenne gondom akár egyedül beülni egy pubba, csak ez ne tartson vissza. Nem írtad, melyik országrészről van szó, de ha szeretsz kirándulni, bringázni és a környéken van erre lehetőség, azokat teheted egyedül is. Ha van időd vele foglalkozni, egy háziállatot is vehetsz, személy szerint több ismerősöm talált párt vagy csak barátot kutyasétáltatás közben. Ezen kívül kipróbálnék több olyan dolgot is a helyedben, amire eddig nem volt lehetőséged, keresnék olyan hobbit (akár próba-szerencse alapon is), ami leköt, utaznék, amikor tudok. Felregisztrálhatsz Couchsurfingre is, még ha nem is sanszos, hogy rengetegen dübörögnek majd az ajtódon, lévén, hogy a legtöbben Pestre utaznak, így is van esély, hogy megismersz új embereket, kultúrákat, ott találhatsz útitársakat is vagy szabadidőpartnereket. Ha van valamilyen társas hobbi a környékeden, túracsoport, hasonlók (akár facebookon is körbenézhetsz), ott is körbenézhetsz. De ha valamihez kedved van (pub, mozi, akármi), ne tartson vissza az, hogy egyedül vagy, még az is lehet, hogy ott helyben találsz valami hasonló helyzetben lévő embert (láttam már rá példát, nem is egyet).

Ugyan idő fog hozzá kelleni, de ha nem csavarogsz/zárkózol be, hanem folyamatosan keresed a lehetőségeket, nyitott maradsz, előbb-utóbb biztosan sikerül. Sok sikert kívánok.

Nekem anno hasonló szituban nagyon is jót tett egy kis önsajnáltatás. Bezárkóztam a világ elől (nyilván a kötelező dolgokon - munka, stb. - túl), gépeztem, zenét hallgattam, utáltam magamat meg a világot. Én akkoriban rengeteget olvastam, mert amúgy szeretek, csak sosincs rá időm :), meg akkor kaptam rá pl. az online játékokra, és egy idő után azon kaptam magam, hogy nem azért járok fel, mert az üres időt töltöm ki, hogy ne a sarokban bőgjek, hanem mert olyan társaságba kerültem, akik miatt megéri. Aztán szépen lassan elfelejtettem, hogy most sajnálom magam, néhány hónap alatt kilábaltam ebből - de abban a kezdeti időszakban igenis kellett. Ez is egyfajta gyász tulajdonképpen, hagynod kell magadnak, hogy megéld (és nem elnyomd!), különben sosem leszel túl rajta.

Oké, lehet mondani, hogy nő vagyok, és emiatt elnézőbb a külvilág a depizéssel szemben, de ettől függetlenül szerintem ez mindkét nemre ugyanúgy igaz.

Kitartás!

Ilyenkor legalább megtapasztalhatod, hogy kik az igazi barátok és kik nem! Ez is egy óriási szerencse!

Persze a haverokkal sincs semmi baj, ha ez a helyén van kezelve.