Van olyan barátotok, ismerőtök akinek azért nem volt barátnője, mert irreálisak az elvárásai? Ha igen mik azok az irreális elvárások?

Ha azt várom el, hogy egy nő legyen széparcú, vonzó, jobb osztályhelyzetű, mint én és lakással rendelkezzen az irreálisnak számít? Elmagyarázom miért. Mióta megnéztem a partizános finn oktatásról szóló dokumentumot filmet azóta szomorúbb a hangulatom és szeretném, ha a gyerekem nem élné át azokat a rossz dolgokat amiket átéltem és vagy külföldre költöznék vagy itt maradnék és magánoktatásba tenném. Szeretnék jobb osztályhelyzetben élni és, hogy a gyerekem abba nőjjön fel, sajnos nem tudtam kitörni ebből és jelenleg így nem szeretnék gyereket vállalni. Van saját lakrészem, de nem szeretek itt élni, kényszerből élek itt, anyám mikor meghalt jelzáloggal hagyott ott és azt a lakást ahol jobban szerettem élni el kellett adni, egyenlőre a költözés nem opció, de opció lehetne, ha lenne egy párom aki magamért szeret. Tudom irreálisnak hangzik, de őszintén vállalom. Előző válaszolónak is bejött, bízom benne, hogy nekem is. Társkeresőkre még nem merem leírni ezt, mert félek, hogy ezekkel az infókkal elriasztanám a nőket, de ha esetleg ez nem gáz akkor névvel és arccal is vállalni fogom ezt. Ha ez a vágyam akkor talán jobb is így keresni.

Cikinek érzem ezeket az igényeket főként, hogy férfiként vágyom erre, de mégis jobb ezeket felvállalni, mint elnyomni és attól rettegni mit gondol a másik.