Miért könnyebb az ismerkedés saját lakással, mint albérletben? Sokan azt mondták ez nem is számít

28 éves vagyok, pár hónappal ezelőttig albérleti szobában éltem mindig lakótárssal már közel tíz éve, mióta érettségiztem. Hiába volt közel 10 millió megtakarításom, amit az utóbbi 2-3 évben építettem fel főleg, mióta jobban keresek, az manapság semmire sem elég ingatlant tekintve. (A mi városunkban 25 millió most egy garzon, 30 milliós egy másfél szobás panel.) A szüleim idén adtak örökségből 12 milliót és még vettem fel némi hitelt, így tudtam saját lakást venni. Előtte sem voltam béna a nőknél, tizenévesen többéves kapcsolatom is volt, de az utóbbi években már nem igazán mentek a dolgok, pl. nem sokkal ezelőttig 1,5 éve nem is szexeltem már, párom nem volt 3 éve. Igaz nem is csajoztam annyira, de ha nőkkel ismerkedtem, ott sokszor éreztem az anyagi méricskélést, vagy elutasítást is és szerintem az élethelyzetem miatt.

Most hogy lett lakásom ez megmondom őszintén nekem is sok önbizalmat adott, mert nagyon jó ezzel foglalkozni, berendezni, jó volt az ügyeket intézni, stb. Jó egyedül élni is. Szóval most lett valahogy újra önbizalmam, ami az utóbbi pár évben mintha kiveszett volna belőlem. Elkezdtem ismerkedni két hónapja és ért pár nagyon pozitív tapasztalat, pl. még egy a lépcsőházban lakó albérletes egyetemista lánnyal is lefeküdtem, akit élőben szólítottam meg, de a neten ismerkedve is volt két sikerem már, meg persze elutasítások is, de az ha van siker annyira nem érdekel. Szóval úgy érzem úgy virágzom mint pl. egyetemista koromban vagy tizenévesen az önbizalmat tekintve. Ez miért van? Te éltél már át hasonlót, amikor a posványból újra jó lett valamiért?