Rosszul gondolom, hogy nem kell erőltetni az ismerkedést, randizást?

8-as vagyok. Látod, volt, aki azt írta, hogy ne erőltesd, mert neki is csak jött az igazi, más meg azért, mert nem az igazi jött.

Én viszont azt tapasztalom, hogy vannak emberek, akiknek tényleg egyszer csak bejön a pár az életébe. Sőt, főleg értelmiségieknél van úgy, hogy 40-en túl.

Viszont más meg hiába vár, nem jön semmi, vagy csak a selejt. Más meg 25 évesen túl van 3-4 komoly kapcsolaton.

Én 40+-os férfiként úgy látom, hogy a fiúk elköteleződésre alkalmas része 22-23 évesen már komoly párkapcsolatban él. Ezeknek simán bekötik a fejüket még 30 előtt, még ha nem is azok, akikkel 22 évesen együtt voltak. Aztán ott vannak azok, akik a húszas éveik elején kiélik magukat, de alapvetően házasságban gondolkodnak. Ezek is megállapodnak a 30-as éveik elején. A többiek vagy végigszórakozzák az életüket esetleg 1-2 válással megspékelve, vagy otthon nyomkodják a konzolt és eltartják a prostikat.

Sajnos 30 felett már nehéz lesz normális férfival összejönnöd, legfeljebb elválttal, de ott még ilyenkor kicsik a gyerekek, szóval alkalmazkodni kell a másik családhoz is. Ezért írtam, hogy résen kell lenni, és keresni kell az alkalmas srácokat, mert elviszik őket.

Nem vagyok macskás gyk-s nő, egyet is értek veled abban, hogy a komoly szándékú srácokat már 30 alatt begyűjtik. De az erőltetés akkor sem célravezető. Tény, hogy az "igazi" nem fog csak úgy elénk sétálni, de ha görcsösen próbálkozunk, attól még ugyanúgy nem találjuk meg. Azt mondjuk én sem fogadom el, hogy munka, egyéb elfoglaltság miatt ne is gondoljunk kapcsolatra. Munka, más egyéb mindig lesz, ezzel az erővel tényleg maradhatunk magunknak. Meg kell találni az egyensúlyt. Nem kell megszállottan keresgélni, de a közeledést sem kell elutasítani.

#9 voltam