Milyen esélyekkel indul a párkeresési versenyben manapság egy negyvenes, elvált demiszex' nő, akinél a puding próbája nem az evés?

Szerintem igencsak rossz esélyekkel. Egy fiatal lánynak még úgy-ahogy el van nézve, ha óvatos és sok idő kell neki az oldódáshoz, de egy negyvenes, tapasztalt nő esetén...

És ha valóban demiszexuális vagy, az azt jelenti, hogy szoros érzelmi kötelék kell hozzá, hogy egyáltalán kiderülhessen, képes vagy-e a másikhoz szexuálisan is vonzódni, vagy sem. Komoly lelki fájdalmak vannak a pakliban...

Egyébként a kutatások szerint meglehetősen ritka a valóban demiszexuális ember, a nők körében is csak néhány százalék. (attól önmagában nem számít valaki demiszexuálisnak, hogy a szexhez bizalom vagy érzelem kell neki - itt magáról a vonzalomról van szó).

Még akár előny is lehet ebben a nagy versenyben végsősoron. Ha belegondolok, akkor neked nincs semmi sietős egzisztenciális kényszer a párválasztásnál, nem hat rád a "harmadik randiig el kell hálni az ismerkedést" ökölszabálya, cserébe viszont nem gondolod azt, hogy azzal, hogyha félidegenként szétteszed valakinek a lábad, azzal azonnal rendelkezési jogot is szereztél a másik élete felett.

Szerintem ne aggódj, legalább akkora eséllyel találhatsz az elképzelésednek megfelelő kapcsolatot, mint az, aki abban a fene nagy "harcban" már az ötödik emberrel futja fél éven belül ugyanazt a tesztszakaszt a kávétól az ágyig.

Mindenképp kuriózum lesz a hozzáállásod ebben a kapkodásban.

Nálam nagyon jókkal... ;)

F47.