20 éves lettem és még nem volt barátnőm. Sok fiú van így?

Nem annyira jó dolog:( inkább ne legyen senki mint hogy csalódj..

Első 3 pasimat kitörölném ha lehetne

Miért nem foglalkozol hasonló kaliberű lányokkal, mint amilyen te vagy?

A modellcsajok sem szakadhatnak 500 felé, csak mert minden pattanásos tűkarúnak modellcsaj kell.

Jó dolog, mert sok mindent megtapasztalsz amit később fel tudsz használni, hogy jobb legyél a kapcsolatodban. Az szinte kizárt, hogy az első szerelemből házasság legyen, de nem lehetetlen. Viszont van előnye annak, ha van tapasztalatod fiatalabb korodból, így elkerülhetsz bizonyos hibákat.

Mindenkinek vannak negatív vagy idegesítő tulajdonságai, amire egy tini kapcsolat tökéletesen rá fog világítani egy idő után, szóval hamarabb fel ismerheted mi az, amin változtatni kell.

De alapvetően nem vesztettél semmit, hogy nem volt kapcsolatod tini korodban. Nekem első kapcsolatom 16-18 éves korom között volt és nagyon sokat tanultam belőle, utána kavarások voltak csak, majd jött egy komoly kapcsolat ami már 3 éve tart és észre vettem, hogy amit az elsőben elrontottam, azt a második komolyban (mostaniban) már nem, vagy kevésbé követem el.

Olyan nincs, hogy nem vagy nagy szám. Olyan van, hogy önbizalomhiányos vagy és nem akarsz fejlődni, vagy nem tudod hol, hogyan kellene fejlődnöd. Ne várj a csodára és tedd meg te az első lépéseket. Nézz magadba, keresd meg a hibákat ami miatt "nem vagy nagy szám" javítsd ki és probléma megoldva. Ha vékony esetleg túlsúlyos vagy, ez nem hátrány. Egyrészt egyikkel sincs baj, másrészt mindkettő orvosolható edzéssel, hízó vagy fogyókúrával. Ha nem vagy "menő" gyerek az 20+ úgyse fog nagyon számítani, sőt sokszor már ciki... nem kell a hülye szöveg, csak legyél normális és talász olyan lányt/nőt aki értékel. Ezen kívül pedig legyél ápolt, ne anya hotelban élj, hanem dolgozz meg a megélhetésedért és spórolj, legyenek céljaid.

Fogadd el és aszerint cselekedj, ahogyan a #4 (17:50) tanácsolja.

Jó a tini szerelem, de én is megvoltam nélküle. Már nős és apa vagyok. Semmiről sem maradtál még le, amit nem lehetne bepótolni.

Legyen akaratod, önbizalmad, bátorságod.

Szerintem semmi gond nincs veled!

Bár én lány vagyok és fiatalabb, de inkább várok még éveket, minthogy rossz kapcsolatba menjek bele.

Kérdező, neked kell foglalkoznod a lányokkal nem fordítva.

Beszélgess velük, hagyd hogy beszéljenek órákig és hallgasd meg őket! Sokan szeretik az ilyet.

#5-ös, persze szívesen megosztom.

Tehát az első igazi kapcsolatom az 16 évesen jött az életembe. Ez a kapcsolat nagyon jónak nézett ki, nagy lehetőséget láttam benne már az elejétől kezdve, nagy tervekkel.

Az első és talán legnagyobb hibám az az önzőség volt. Egyszerűen ki akartam sajátítani, mindig vele akartam lenni. Ez igazából nem látszódott még az elején mert 4-en mentünk kb mindenhova, mi ketten és legjobb haverom a barátnőjével. Viszont amikor ők szakítottak én folyamatosan a lány nyakán akartam lógni, vele lenni, persze engedte, mert nem tudott levakarni. Továbbá nem akartam, hogy bulizzon, főleg, hogy ne nélkülem tegye azt. Egy ponton elkezdtem tiltani.

Ez a második nagy hiba amit elkövettem. Először csak próbáltam rávilágítani, hogy vegye észre, hogy nem akarom, hogy menjen bulizni, később ennek hangot is adtam. Ez folyamatos vitákba torkollott, tiltásokba, nem megbeszélésekbe mindezzel azt erősítve benne, hogy még jobban, még többet akarjon menni.

Mivel ezt hoztam ki belőle, labilissá vált a kapcsolatunk. Túl gondoltam az egészet és előjött egy nagy féltékenységi hullám, konkrétan a meleg haverjára is féltékeny voltam! Ő folyamatosan ment, én folyamatosan ideges voltam, nem tudtam vele megbeszélni már kb semmit, mindenkiben ellenséget láttam, olyan emberekre voltam féltékeny akikre soha nem is lett volna okom féltékenykedni. Ez a nagy féltékenykedősdi addig tartott, hogy végül megtörtént az amitől féltem. Persze ez is egy vita után történt. Megbocsátottam szó nélkül, tudtam, hogy én tehetek róla. Viszont a végén már meg sem említette, hogy megy. Ha menni szerettem volna vele elzárkózott, mert tudta, veszekedés lesz még a buliba is. Egyszer a buli házigazdájának írtam, hogy legközelebb engem is hívjon, mivel egy pár vagyunk. Ez volt az utolsó, hogy úgy ment buliba, hogy még velem volt, ugyanis nem bírta tovább.

Sokszor próbáltam megjátszani magam, mivel volt, hogy nem éreztem magam kellően jónak. Számtalan ciki helyzetet okoztam magamnak azzal, hogy menősködni, nagyot mondani próbáltam nálam okosabb, erősebb, "menőbb" emberek jelenlétében, illetve aki valamiben jobb volt nálam azt csak kritizálni tudtam, mert féltem, hogy ha nem én vagyok az Istenkirályvilágcsászár akkor el fog hagyni.

Nagyon sokszor el feledkeztem arról, hogy egy a kapcsolatban ketten vagyunk. Csak azt néztem, hogy nekem jó legyen, olyan programokat szerveztem ami nekem jó, amit ő mondott de nekem nem volt kedvem, vagy nem tetszett arra mindig kifogásaim voltak miért nem akarok menni. Illetve ő szeretett volna világot látni, nekem mehg jó volt a filmezgetés. Aztán bele is untunk szépen.

De mindezek felett van még egy nagy hiba. Lemondtam az összes barátomról. Miután legjobb barátom és barátnője szakított, már nem találkoztam vele se. Minden energiám a kapcsolatunkba fektettem és az energia nagy része a negatív dolgaimra ment el. Folyamatosan agyaltam a negatív dolgokon és kerestem a megoldásokat, bele betegedtem az egészbe. Mivel el dobtam magam mellől mindenkit, nem volt kire támaszkodnom, nem volt aki sajnálna, együtt érezne egy adott helyzetben. Amikor szakított velem és haza értem, leültem az ágyamra és nem volt senkim. Szüleimen kívül nem tudtam kihez szólni, nem tudtam kinek írni. Szerencsére a legtöbb barátomtól kaptam egy új esélyt.

Összegezve, illetve annak akinek nincs kedve elolvasni :D

-önzőség

-tiltások

-féltékenység

-nagyot/menőt játszás

-a másik fél szükségleteinek semmibe nézése

-és az, hogy egy lány/nő sem ér annyit, hogy egy fiú/férfi eldobja a barátait maga mellől. Mert másik nő van millió ha befuccsol a kapcsolat, de elvesztett barátokat visszaszerezni úgy, hogy olyan legyen az egész barátság mint volt, szinte lehetetlen.