Mi a baja a feministáknak azzal, ha a bántalmazott nők átlagos/csendes/unalmas/csóró pasikkal jönnének össze?

Mi köze ennek a feminizmushoz?

A sorozatos bántalmazó kapcsolatnak sokszor gyerekkori toxikus családi közeg az oka.

Segítség elérhető többnyire, ha valaki kéri. A gond azzal van hogy sokan nem kérik.

Tényleg nem értem, hogy jön ide a feminizmus.

Ha eltűntetnék a verbális és fizikai bántalmazó EMBEREKET(tehát a nőket is), kb maréknyi gyerek maradna csak az országban. Azok is leginkább azért, mert még nem tudnak beszélni. A legtöbb ember bántalmazó kapcsolatban él, és nem csak a nők, sokszor a férfiak is elszenvedői ennek. Oda-vissza megy a dolog. Nem lehet ezeket nyomon követni, ez az élet. Már olyanokon elcsúszik, hogy stresszes pasi megjön a munkából, és beszól neki a párja, hogy "nincs időd rám, nem jó neked semmi, folyton csak dolgozol", vagy hogy a nő akkor is odafekszik a pasinak, hogyha nincs kedve, csak mert úgy érzi, kötelessége.

Minden kapcsolat szr, és amíg nem verik nagyon össze egymást, addig még beleférnek ebben az országban, különben semmi sem működne. Ugyanez gyereknevelésre, ha elvennék mindenkitől a gyerekét, aki bántalmazza, senkinél nem maradna gyerek, mindenki rácsap a kezükre legalább, de a "hülye vagy?" is mindennapos a legjobb helyeken is.

Engedd el a dolgot, nem tudod megjavítani, nem lehet, mert mind emberek.

Nem azzal van a gond, hogy ezek a nők esetleg csóróbb, kevésbé jóképű, szerencsétlenebb férfiakkal jönnének össze, hanem az erőltetettségéről ennek tervnek, arról nem is beszélve, hogy a megvalósítás bizonyos helyeken eléggé vérzik.

Azért normális társadalomban megvan a szabad választás joga mindenkinek, hogy milyen kapcsolatban akar lenni, kivel, és hogy ebbe ne szóljon bele az állam vagy bárki okostóbiás megmondóember. Az sem egzakt tudomány, hogy egy párkapcsolatban milyen viselkedés "normális" és mi nem az, és egyáltalán kinek milyen joga ezt megvizsgálni. Egy párkapcsolat teljesen más, mint amikor egy gyerek ügyében kimegy a gyámügy ellenőrizni... ők is elég egzakt dolgokat néznek meg, kb. a "bare minimum"-ot: van-e tisztaság, van-e elég étel, ami elfogadható tápanyag-értékű, nem romlott és nem hangyás, van-e melegvíz, áram... illetve van-e a fizikai bántalmazásra bizonyíték... és ami nem mindegy, utóbbi esetben itt az a lényeg, hogy egy olyan entitással szemben, aki a korából és az érettségi fejlődési státuszából kifolyólag alá van rendelve a másiknak. És aki gyereket vállal vagy nevel, az tudja, hogy milyen feltételeknek KELL jogilag megfelelni.

Egy párkapcsolat más. Hacsak nem gyámság alatt levő, szellemi fogyatékos illetőről van szó, tudom, nagyon csúnya dolog ilyet mondani, akkor is, ha sajnálom az illetőt, akit bántalmaznak, meg tudom, hogy van mögötte valamilyen mentális probléma általában, de mégiscsak valamilyen szinten az ő döntése, hogy benne marad ebben a kapcsolatban. A másik meg az, hogy szerintem senki nem akar olyan "Big Brother" rendőrállamban élni, ahol random beállíthat hozzá a "szocmunkás", hogy na most akkor szépen megnézzük, hogy az aktuális pároddal hogy bánsz. Ijesztő ebbe belegondolni.

Amúgy ez meg nem az állam feladata, hogy bárkinek párkapcsolatot találjon - mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Ha nem jön össze párkapcsolat vagy nem olyannal, aki neki tetszik, lehet magát fejeszteni. Amúgy meg egy csomó átlagos férfinak is van nője. Aki meg hozza az összes rossz tulajdonságot egyszerre, az mégis mit tud nyújtani egy kapcsolatban... annyit össz, hogy nem veri a nőt? Azért az nem egy kecsegtető jövőkép.

Vince, már megint túl bő lére eresztetted.

Nem olvastam el csak átfutottam úgy-ahogy. Egyetlen észrevételem lenne. Mennyire beteg agyú az olyan aki azt hiszi hogy a bántalmazott nőknek az első amire szükségük van, az egy új partner, de azonnal? Kiégtem komolyan mondom... 😵 Igazi bántalmazó attitűd, használjuk ki az elesetteket, traumatizáltakat. Ne segítsük őket boldogulni, hanem 'adjuk oda' őket újabb férfiaknak. Hányinger.

LOL, mert attól, hogy egyszer (vagy akárhányszor) bántalmazta valami phasz, akkor onnantól valamiből köteles engedni? :D Vagy "ajánlott"?

Pont, hogy szerintem normálisan válogatni kellene megtanulni.

Én voltam bántalmazó kapcsolatban egy igazi féreggel.

Ettől még viszont szép, saját erőmből jómódú és magas intelligenciájú nő vagyok. Attól, hogy egyszer hagytam az önbizalmam leépíteni fiatalon, és h.ülyeséget csináltam, miért kellene örökké szerencsétlenekkel ismerkedni és engedni valamiből?

Az a baj, hogy egy ideig tartott az önbizalmam leépítése szakítás után is, és pont azzal vonzottam be olyan pasikat, akik kissé szerencsétlen, de rendes pasinak mutatták magukat, de közben férgek voltak ők is.

Azt már felfogtam, hogy még egyszer nem jövök össze olyannal, aki nem vont NAGYON szexuálisan, szóval hiába volt még meg a Terézanyu attitűdöm még akkor is, nemet mondtam, visszautasítottam mindenkit már, aki nem tetszett. Akkor persze megkaptam, hogy ilyen múlttal mire van ekkora arcom, lábtörlő voltam már egyszer, remélik az leszek majd megint, mivel azok a pasik, akik nekem majd tetszenek, úgyis max. szexre fognak használni, vagy majd jól megvernek, mivel nem vagyok a közelében sem egy olyan nőnek, akit egy jópasi komolyan tudna venni. Ilyen qrva rendes pasik. :D

Eljött a pillanat, hogy már beszélgetésig sem voltam hajlandó elmenni olyannal, aki nem tetszett (neten soha nem válaszoltam már, utcán begyorsítottam, ha láttam, hogy mozdulna felém, vagy annyit voltam hajlandó mondani, hogy "bocs, de nem"), és aki nem külsőre tetszett, de belsőre nem fogott meg, azzal meg lezártam a beszélgetést.

Így jutottam el oda, hogy lett végre normális párom.

Alapvetően feminista vagyok (nem olyan értelemben, hogy gyűlölném a férfiakat, vagy többletjogokat akarnék nőknek, szó nincs erről, én egyenlőséget szeretnék + még mindig jelen lévő társadalmi problémák láthatóságát), és nem zavar az, ha más nők átlagos/unalmas/akármilyen pasikkal jönnek össze. De ha egy bántalmazó kapcsolatból kikecmergett nő a tanácsomat, véleményemet kéri, nem fogok neki ilyet javasolni.

Férfiaknak sem. Szerintem jobb megoldás az önfejlesztés, párválasztás során pedig az önazonosság. Ha nem jött volna össze olyan férfi, akire nem megalkuvásként tekintek, akkor szingli lennék.

Ha más másképp él, vagy más a véleménye, azt én elfogadom.