Nők véleményére lennék kíváncsi, hogy milyen esetben tartanak egy harmincas évei elején járó férfit vesztesnek, életképtelennek, férfiatlannak?

A férfiatlanságot nem tudom értelmezni, nem tulajdonítok nemet a tulajdonságoknak.

Az életképtelenség az az, amikor valaki másra vársz, hogy valamit megoldjon helyetted. Ez nem igaz arra, amikor segítséget kérsz hozzáértőtől vagy szakembertől.

Ha kapsz a navtól egy levelet és nem tudod értelmezni, ezért felhívod őket, vagy ha csöpög a csap, és szerelőt hívsz, az nem életképtelen, ezekkel a megoldáson dolgozol. Ha nem érdekel, lesz, ami lesz, majd anya, apa, férj, feleség elintézi, az életképtelenség.

Sokan a főzést szokták felhozni, de amíg képes vagy ellátni magad, akár úgy, hogy rendelsz kaját, veszel készen a boltban, vagy fizetsz szakácsnőt, ez nem életképtelenség. Életképtelenség az, hogy inkább meghalok éhen, minthogy betegyem a mikróba a kaját.

Én huszonévesen foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel, 30 fölött rájöttem, hogy már akkor is kár volt időt pazarolnom rá, mert végső soron úgyis az számít, hogy ha beléd szeret a csaj, kb. lehetsz a legaljább tróger sutyerák. Igen, valószínűleg tönkre fog menni a kapcsolat és kiszeret belőled, megutál, tehát NE legyél ilyen, ha nem muszáj, de aki ilyen kérdést kiír, mint a kérdező, az általában ennél jóval magasabb szint.

Éppen ezért inkább ez az örökös szélmalomharc az, amibe belecsúszhat, hogy meg akar felelni valami elvárásrendszernek, amit a nők (az egyik kocsit várna el, a másik saját lakást, a harmadik ezermesterséget, főzni tudást) úgy kollektíve elvárnak. És ha abban a szerencsés helyzetben van, hogy ezeket mindet kipipálja, akkor ha még a pártalálással is szerencséje van, akkor talán akad is majd olyan nő, aki örömmel teszi bele a seggét a készen kapott dolgokba és postolja a közösségi médiába, hogy ő a világ legboldogabb menyasszonya, hogy végre megtalálta élete szerelmét.

A kérdés már csak az, hogy mégis mitől lobbant lángra az a nagy-nagy szerelem, ami valahogy nem akaródzott jönni 30 alatt, amíg ezeket a mérföldköveket nem pipálta ki a férfi.

Persze lehet, hogy atommákja van és olyan nővel jön össze, akinek szintén nem volt senkije eddig vagy csak 1-2 komoly kapcsolata és azokkal is viszonylag békésen váltak szét olyan triviális dolgok miatt, hogy elfáradt a kapcsolat, az egyik vidéken képzelte el vagy épp munka/karrier miatt külföldre utazott...

De ahogy "éppen válófélben vagyok az asszonytól" házas kalandor is jóval több van, mint akinél tényleg őszintén ez a helyzet meg "bejártam a fél világot, ilyen meg olyan kalandokban volt részem csak ez meg az a külső körülmény történt" lepukkant féldecis alkesz is jóval több van, mint akinél véletlenül TÉNYLEG ez volt a helyzet és tényleg valami nagyon peches széria miatt csúszott le és egy megmentő angyaltól erőre kapna.

Úgy ilyen nőből is jóval kevesebb van, mint aki ezzel a szabványszöveggel ismerkedik, de ugyanolyan tucat nagyvárosi ribiskedős életet élt, mint a többség vagy épp selejtebbnél selejtebb kapcsolatok tették annyira tönkre lelkileg, hogy pszichiátria, gyógyszerek meg minden volt az életébe és az még a jobbik eset, mert talán valami támpontot is kapott az életvezetéssel kapcsolatban, de a többség még eddig se jutott, csak halmozódott a frusztráció és a férfigyűlölet bennük, ami annál intenzívebben fog csattanni rajtad, minél sokadikabb pasi vagy a sorban, akivel dolga van.

Vesztesnek senkit nem tartok ennyi idősen, de még idősebb korában sem, nem szeretem ezt a szót, mert szerintem megvan az emberekben a potenciál.

Életképtelennek: pl. a bátyámat, akit ennyi idősen még anyánk pátyolgatott, elvileg "külön élt", csak anyánk járt hozzá takarítani, a szennyeség hazahordta, anyánk vitt neki ételhordóba egy halom főtt ételt.. szóval nem tudta ellátni magát, de ő "független, a szüleitől külön élő férfi". Na, persze..

Férfiatlan? Az előzékenység hiánya, kicsinyesség minden téren, görcsölés, szorongás.

#3

Elég hiteltelen egy 19 éves kislánytól hallani ezeket a gondolatokat 30-as férfiakról. Ugyanakkor elég reprezentatív is, hogy sokatok így gondolkodik.

Mit gondoltok egy 30- as szingli nő hol tart az életében? Leginkább ott, ahol a legtöbb férfi. Otthon szülőknél, vagy albérletben hónapról hónapra, esetleg külföldön.

Nem létezik az általatok felvázolt torz ideál, legfeljebb a szülői házvásárlással megtámogatva. Aki pedig verejtékes munkával, önerőből eléri ezeket a célokat, sosem akarna ilyen hercegnőket maga mellé.

27.nek

Te csak ezt szűrted le az egészből?

#24: "Mit gondoltok egy 30- as szingli nő hol tart az életében? Leginkább ott, ahol a legtöbb férfi. Otthon szülőknél, vagy albérletben hónapról hónapra, esetleg külföldön.

Nem létezik az általatok felvázolt torz ideál"

Csak részben van igazad, mert a legtöbb randiba, kapcsolatba, ismerkedésbe még mindig a férfi teszi bele a többet és még sugar kapcsolatra se kell gondolni. Sokat számít ám az egyetemista lánynak a Tinder randis kajálás. Sokat számít az is, hogy "kellemest a hasznossal" egybekötve olyan pasival bútorozik össze, akinek van saját lakása vagy örömmel fogadja őt oda az albérletébe, így tetemes összeget megspórolva a lakhatási kiadáson.

Sokat számít az is, hogy a szórakozóhelyen max a beugrót kell magának fizetnie és az italt már az előtt kikérte nekik egy jópofa asztaltársaság, hogy vissza tudták volna utasítani és a pultos csaj töltötte ki, tehát tuti nincs bedzsinázva sem a srácok meg szimpla jófejkedő mediterrán népség, maximum táncolnak egyet meg jól érzik magukat, kontaktcsere, aztán ennyi. Hány ilyen láttam, tapasztaltam, figyeltem meg akár közelről, hogy én is azért kaptam italmeghívást, mert egy csajtársaságban voltam és bunkóságnak tartották volna, hogy csak a 4 lányt hívják meg, ha velük vagyok ötödik pótkeréknek, vagy éppen dolgozóként figyeltem meg ezeket...

Pluszban egy csaj sokkal könnyebben talál magának másik csaj utazótársat, akivel felezik a költségeket (a legtöbb szálláshely kétágyas, így felezni lehet, ha ketten mentek 1 helyett) meg ott se X csaj lelkén fog száradni, ha Y útitársa ribiskedve intéz kettőjüknek dolgokat. Annyi kiéhezett, lúzer férfi van, hogy csak a gerinc és a vastag bőr a pofán szab határt annak, hogy egy kis cukiskodással és flörtöléssel felpofátlankodjanak egy yacht fedélzetére vagy az ötcsillagos szálloda wellnesstermébe, miközben ők maguk egy legolcsóbb hátizsákos tömegszálláson laknak, de arra jó, hogy lőnek onnan pár instaszelfit.

Úgyhogy sajnos egy nőnek ezek miatt sokkal több lehetősége van, azaz

1. Ha valóban megküzdött azért, amit elért, akkor végtelenül frusztrált lesz amiatt, hogy ő saját erőből érte el és nem vetette be női bájait, emiatt esetleg férfigyűlölő is lesz. Vagy extrém magas elvárású. Avagy ha ő nő létére nőiessége nélkül elérte ezeket saját erőből, akkor a férfitól is ez a minimum.

2. Ha rövidített utakon jutott ide, most mindegy, hogy a család volt pénzes vagy a pasik, akikkel összejött, esetleg ilyen lavírozós mázlista sűrű életet élt, akkor annál inkább kell a táplálék az egójának, hogy ő is ér legalább annyit, mint a férfi, aki mindezt saját erőből érte el. Ő nem fogja a saját értékét csökkenteni azzal, hogy akár csak elismerje, hogy neki könnyebb volt. Neki ugyanolyan nehéz volt. Sőt, neki máshogy volt nehéz és akkor jön a "gyenge, kiszolgáltatott nő" című műsor.

3. Ha pedig vitathatatlanul alátették vagy céltudatosan ő keresett sugar kapcsolatokat, összerosszlányokozta, összedubajozta, akkor az egész élete az önmenedzseléssel ment el, hogy mindezt hogyan tudja megfelelő PR képességekkel tálalni, hogyan cserélje ki élete Puzzle darabkáiban a sötét foltokat világosra úgy, hogy továbbra is koherens maradjon a kép.

4. Végül pedig akadnak még olyan lányok is, akik amiatt frusztráltak, hogy a fenti 3 típus valamelyikének jut olyan pasi, akit ők elképzelnének maguk mellé és esetleg nem a pénze, egzisztenciája miatt és dühösek a sorsra, életre, hogy ők nem aranyásók, ezek a lányok viszont céltudatosan választották ezeket a srácokat és nekik miért nem jut ilyen pasi, ők annyira megbecsülnék őket.

"Te csak ezt szűrted le az egészből?"

Mert ennyi a lényeg. Egy 30-as faszinak nem rohadt mindegy, mit akar egy kislány?