Tényleg életképtelenek számít?

Semmi baj nincsen ezzel egészen addig, amíg nem akar egy olyan ember nyakába lihegni, aki máshogy éli az életét.

Sosem azzal van baj, hogy valaki keveset tesz az életébe vagy a kényelmes életvitel híve. Azzal van baj, hogy általában az ilyeneknek is az edzőteremben kikerekített, magára százezreket költő picsa kell, mert le sem köpik azt a nőt, aki ugyanazt csinálja, mint ők.

Már azt a férfit is felrúgnám, aki a fiatalok után liheg és a korosztályát rondázza, nemhogy ezeket. És rendszeresen találnak meg ilyen minimalisták, miközben én nagyon nem vagyok az. Teljesen más világ vagyok. Ha annyira jó nekik az a világ, miért egy ilyen nőre vágynak, mint én? Miért elvárás, hogy a másik válasszon alul, miért nem alap, hogy olyan életet élsz, amilyen párt akarsz?

"Ugyanazt a féleurópai-félbalkán életet éli, mint sokan mások itt, Magyarországon."

A legtöbben a "szuperfejlett" nyugaton is így élnek. Egyszerű melósok, bérrabszolgák, mint itt. A különbség annyi, hogy az ottani egyszerű embereknek fizetett bérből is viszonylag kényelmesen, kis-közepes erőfeszítések árán pedig egész jó életet lehet élni. Ellenben kis hazánkkal, ahol lehetsz te akármilyen lángelme, lehet akármennyi és akármilyen végzettséged semmi sem garantálja a sikert és a jó a fizetést, jó életet. Legalábbis nem olyan szinten, mint nyugaton.

16# Szomorú.

15# Biztos neked is vannak elérhetetlen, de vágyott céljaid. Nekik te vagy az. Nyugodtan mondhatsz nekik nemet.

#18

Vannak. De önkritikám is.

#15: Addig semmi baj nincs vele, amíg nem mások hátán próbálod meg ezt elérni. Sosem azzal van a baj, ha valaki jól keres és magas életszínvonalon él SAJÁT ERŐBŐL, hanem ha ezt alapnak veszi. De érdekes módon aki saját erőből ér el dolgokat az sokkal alázatosabb és megértőbb az alatta lévőkkel szemben, mint aki kisebb-nagyobb mértékben mások hátán lavírozott.

Csak sok ember szótárában a "mások hátán" meg az "alá tették" egyet jelent azzal, hogy neki semmit sem kellett tenni érte, vele szemben nem voltak elvárások vagy neki vasvillával hányták a pénzt. Hát nagyon nem.

Már az hátszélnek számít, ha van egy jó családod. Egy értelmiségi, inspiráló, motiváló családod. Egyáltalán van családod. Egyáltalán olyan környezetbe születsz, olyan helyre, ahol nem lefelé próbál meg mindenki húzni, bűntudatot kelteni benned, ha többet akarsz elérni, aljas pszichológiai játszmákat játszani veled, amire gyerekként és tiniként még nem vagy felkészülve, hogy aztán éveket veszítve huszas éveidben felvértezd magad az önfejlesztés révén, hogy mennyire mérgező környezetből jöttél. Amíg más diplomázik meg referenciamunkákat gyűjt, addig te önmagad újra felépítésével vagy elfoglalva.

Ahogy az is, ha van pasid, akivel egy bántalmazó családból el tudsz menekülni 18-20 évesen és felesbe fizetitek az albérletet vagy hozzá költözöl. De még az is, ha a randikon nem neked kell költened és új embereket ismersz meg. Akikkel szexelned sem kell, az egyik felajánlja, hogy segít a matekban, a másik a gépedet javítja meg, a harmadik segít felcipelni a nehéz dolgokat az új albérletbe. Persze adsz nekik pénzt meg meghívod őket erre arra, de azért te is érzed, hogy ha PIACI ÁRON kéne ezeket a szolgáltatásokat igénybe venni, akkor mennyivel rosszabbul jönnél ki.

Néha megpróbálhatnád azért gondolatban beleélni magad a férfiak helyzetébe. Nektek nőknek újdonság ez a szabadság meg egyenjogúság, úgy azért tök buli ilyen önmegvalósító életet élni.

Nekünk férfiaknak a ti egyenjogúságotok miatt csak még élesebbé vált a verseny, nekünk eddig is meg kellett küzdeni a férfitársainkkal, most pedig a nőkkel is és ha ez még nem lenne elég a globalizációval is, a világ teljes lakosságával.

Kitől számít nagyobb teljesítménynek, ha átússza a Balatont? A Down-kóros kissráctól, aki életében először jutott el oda, vagy Hosszú Katinkától?

És ezzel nem azt mondom, hogy az a helyes döntés, ha leszarunk mindent és a nihilbe temetkezünk, de azért elég demotiváló tud lenni, hogy az alap kiindulási pont az, hogy sz.r vagy, hogy selejt vagy, hogy semmit sem érsz, hogy mutasd meg magad, bizonyíts, emelkedj ki, ha pedig elérsz valamit az életben, akkor kapsz valami kis mérsékelt buksisimit, meg ugyanannyi piócát, aki hasznot akar húzni a te sikeredből, de amúgy meg maximum a saját válladat veregetheted meg érte, mert nem lettél általa vonzóbb a nők szemében, maximum az aranyásóknak keltetted fel a figyelmét.

Vagy ha már bármilyen kicsi apróságot csinálsz, akkor kapod a sok elismerést, hogy ez igen, nő létedre ez meg az, sőt, ma már ott tartunk, hogy ha fiatal lányként tudsz főzni, akkor mindenki elismer, hogy micsoda csodálatos tündéri istennő vagy, bezzeg a kortársaid majd a babának is BigMacet rendelnek. Ha kicserélsz egy villanykörtét szuper, sokoldalú csaj vagy. Ha újratelepíted magadnak a Windowst, akkor egyenesen kalapot emelnek előtted.

Úgy szerintem sokkal motiválóbb bármit is csinálni, hogy az alapszint nem az, hogy selejt vagy és bizonyíts, hanem a semlegesség, hogy egy nőtől egyébként sem várható el ez meg az, de ha te ennek ellenére mégis bizonyítasz, hogy te igenis elvégzel egy programozó matematikus képzést, igenis egyedül nőként kiutazol egy idegen országba, igenis képes vagy olajat cserélni az autódban meg kereket cserélni, akkor már egyre inkább az istennő kategória felé haladsz.

Férfiként meg kapod, hogy "Meh... ez lenne az alap." meg "Cöh... egy férfitól ez a minimum."

Hát köszi!