3 műszak mellett hogy kellene ismerkednem?

Szerintem nem kell ehhez az elmélethez ragaszkodnod, hogy csak az fog nálad kezdeményezni, aki már többször látott. Igen, ez is egy lehetőség, de ettől még van ezer másik lehetőség.

Pl. Öltözz fel nőcisen, nézzél ki valami eseményt a facebookon...

De engem sosem szólítottak le így fiúk "bárhol", tanfolyamokon sem ismerkedtem össze senkivel, pedig sokat jártam sokféle hónapokig tartó továbbképzésre, csacsogtam is bátran a potenciálisan szimpatikus egyedekkel a hajamat tekergetve :D, de semmi. Társkeresőn viszont irdatlan sokan érdeklődtek... csak aztán ha valaki kicsit is tetszett, valahogy elhalt, talán sokszor én sem voltam elég lelkes. Pedig az előző párom társkeresőről volt és kb. mire találkoztunk, már bele voltam zúgva. A mostani befutó meg egy barátom barátja lett egy bulin, ahol csupa idegen volt, és nem is beszéltem vele egy mondatnál többet, meg nem is esett le, hogy bármit szeretne, de aztán mégis megkeresett. És épp egyre jobban tetszik :) Szóval nincsenek ilyen örök igazságok, hogy mit hogy kell és az csak úgy lehet. Persze ismerkedj meg minél több új emberrel, legyél nyitott és csinos és legalább látszólag elégedett önmagaddal :) De ennél jobban nem kell előírnod magadnak és az elképzelt királyfinak meg az univerzumnak, hogy majd hogyan botlasz bele. Nincs tuti recept sajnos. Egyébként tudom, hogy nehéz egyedül nem begolyózni, ha az ember nagyon szeretne társat - kitartás!

#15

Es mindegyik ronda csoro :). Tinderezzen inkabb, ott jobbnal jobbak vannak.

Ne haragudj, de én itt úgy látom, hogy a probléma a hozzáállásoddal van. Te mindenhez már eleve negatívan állsz hozzá, ha nem valami napi, vagy heti rendszerességű, minidg ugyanolyan időpontban tartott rendezvényről van szó. Persze, ha neked ez kardinális kérdés, akkor válthatsz munkahelyet, vagy kikönyörögheted az időbeosztásod módosítását. Bár egész biztos, hogy akkor is találnál valami kifogást.

Azt meg ne hidd, hogy amelyik pasasnak a 60 órás nyelvtanfolyamon 10 perc után unszimpatikus leszel, az majd fél év múlva az életét odaadná egy ölelésedért.

Kisarkítva látod a dolgokat, és mindenhol a lehetséges kifogásokat keresed. Holott rengeteg lehetőség lenne, csak élni kellene velük.

Képzeld, egyetemen - még a 2000-es évek közepén - úgy lett barátnőm, hogy a számítógépteremben megszólítottam a mellettem ülő hölgyet. Nem, nem rendszeres elfoglaltság volt, és nem mentem oda minden nap, és főleg nem azonos időpontban. Amikor végzett, megszólítottam, és megkértem, hogy várjon meg, megyek én is, szeretnék vele beszélni. És elkezdtünk beszélgetni. Épp ment haza, de megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. Nem mondom, hogy életem kapcsolata lett belőle, de ameddig együtt voltunk, kellemes időt töltöttünk el egymással.

Volt, hogy vonaton, a velem szemben ülő hölgyet szólítottam meg. Ugyan végül kapcsolat nem lett belőle, de megismertem egy érdekes személyt, és legalább próbálkoztam.

Aztán volt, hogy majdnem összejöttem egy munkatársammal, de mivel nagyban eltért az elképzelésünk egy jól működő párkapcsolatról, ezért inkább nem erőltettük.

Két barátnőm is volt, akit egy tematikus Facebook csoportban "ismertem meg", pontosabban ott kezdeményeztük az ismerkedést. A jelenlegi barátnőmet meg úgy ismertem meg, hogy az imént említett exnek a baráti köréhez tartozott. Fun fact: rémesen eltér a munkabeosztásunk. Ő 3 napot dolgozik, majd 2 nap pihenő, de azon a 3 napon 13 órát. Így egyetlen fix nap sincs a héten, amikor adott időpontban ráérne. Mégsem találtuk ezt soha problémának.

Szóval: rengeteg helyen és módon lehet ismerkedni. Ha téged mindenki elutasít, és senki nem kezdeményez nálad, akkor vagy egyszerűen gigantikus mértékű balszerencséd van, vagy benned van valami, ami taszít másokat. Vagy egyszerűen nagyon torz feltételek mentén szelektálsz.