Ez a "tudj boldog lenni egyedül is" nem csak egy álszent önámítás?

Egyedül is lehet boldog és kiegyensúlyozott az ember, de szerintem csak egy darabig. Kinek hosszabb, kinek rövidebb az az idő amíg valóban el tud lenni egyedül. Egy idő után ez csak önámítás lesz, mivel hiányozni fog egy VALÓDI TÁRS, hiányozni fog az intimitás, a szerelem/szeretet érzése.

A prosti nem ad intimitást, se szeretet, kb. olyan mintha az ember a szükségleteit intézné (ürítés). Az egyéjszakás / alkalmi (szex) kapcsolatok sem olyanok, mintha valakinek lenne párja, akivel normális, egészséges kapcsolatban él.

A gond az, hogy egyedül az ember elveszíti a motivációját MINDEN téren, hiszen: "minek jobb munkahely, egyedül így is elvagyok, minek bármilyen más hobbi, minek más társaság stb." Egyszerűen az alapvető emberi motiváció a mai napig a legerősebb természetes ösztönünk kielégítése: ez pedig a szaporodás. Az ember 99,99%-ban ez az "alap szoftver", hogy tovább KELL adni a géneket, utódok kellenek. Ez adja az élet valódi értelmét. Persze a modern társadalomban ez már sokkal szofisztikáltabb dolog, de lebutítva, lecsupaszítva akkor is csak ez marad mindennek az érdeme. Ezért tanulunk, ezért dolgozunk, ezért akarunk minél jobb feltételekt teremteni magunknak és ez által a leendő utódainknak is.

Ha valaki feladja a társkeresést igazából felad mindent. Mert minden más elfoglaltság csak az ösztöneink elnyomására fog szolgálni. Persze lehet, sőt biztosan fogja az ember így is élvezni a hobbiait, szeretheti a munkáját, találhat célokat egyéb területeken is, de a legfontosabb dolog az életben számára kimarad.

Hozzáteszem nekem nincs se párom, se gyerekem, de ettől függetlenül ezt akkor is így gondolom. Nem csak valami "propaganda" szinten írtam ezeket.

#12

És aki nem szeretne házasságot, gyereket?

Aki csak élvezni szeretné az életet úgy hogy van egy társa? Akkor ő önző valójában, úgy értem ha ugyanúgy magáért él, magának keresi a pénz, maga miatt csinál minent a társra csak mint egy plusszként tekint?

Nálam működött. Amíg csak egy erőlködő görcs voltam a párkapcsolati piacon, addig hamar le lettem pattintva, vagy azonnal visszautasítva.

Amint rendbe raktam, elfoglaltam magam, és már nem volt időm agyalni marhaságokon, rögtön jöttek opciók.

Megváltozottt a kisugárzásom, jobb lett az önbizalmam.

"Ez a "tudj boldog lenni egyedül is" nem csak egy álszent önámítás?"

Szerintem nem. Az ember egyik legelőnyösebb tulajdonsága a rugalmas alkalmazkodókészsége. Ha legjobb igyekezeted ellenére egyedüllétet dob a sors, akkor is csak egy életed van - luxus, hogy ne próbáld meg a lehetőségekhez képest boldogan leélni.

Hosszútávon önámítás ha lehet így fogalmazni.

És nem mindegy, hogy miért vagy egyedül.

Azért mert szingli vagy és te döntesz így, vagy pedig azért mert egyedülálló vagy és hiába minden próbálkozás senkinek nem kellesz.