Ez a "tudj boldog lenni egyedül is" nem csak egy álszent önámítás?

Azt el tudom fogadni, amikor azt mondják "élvezd ki a szingliséggel járó szabadságot"!

Egyébként segget csinálnak a szájukból!

Hogy azt a bizonyos időt élvezd ki, de keress társat ha nem szeretsz egyedül!

1.voltam

Annyi igazság van benne, hogy egy másik ember nem a megmentőd.

Nem azért van egy társ, barát vagy partner hogy kihúzzon téged vmiféle gödörből szenvedésből, hanem azért hogy örömmel csatlakozhasson a TE életedhez, te meg az övéhez.

Akinek nincs élete egyedül, hanem a másik ember feladata lenne életet adnia egy élettelennek, az vmiféle teher. Leszívó energia mert a másik nem tölti őt az ő életével, hanem leszívja.

De igaz az is hogy az egyedüllét huzamisan depressziót leépülést esetleg halált is von maga után. Az ember társas lény.

Az előttem hozzászólóknak igaza van abban hogy az elszigeteltség, tartós magány tönkretesz, de nem kell egyedül lenni, ha vannak barátaid akkor velük nem leszel magányos.

Az intimitás más kérdés, bár azt is meg lehet oldani kapcsolat nélkül.

Alapvetően aki nem tud társ nélkül boldog lenni, az nem jó társ, mert mindig a másik terhére lesz. Az ilyen típusú emberek jönnek össze bárkivel aki kicsit is rokonszenvezik velük.

Szerencsére bennem van annyi tartás hogy nem jövök össze akárkivel, pedig régóta egyedülálló férfi vagyok és hiányzik egy jó kapcsolat, de volt már rossz kapcsolatom is és egyáltalán nem vágyom vissza mert így sokkal felszabadultabbnak érzem magam.