Miért kell túl "misztifikálni" ezt a szerelmet, és ekörül élni?

Most őszintén. Szerintetek tényleg létezik olyan, hogy valaki élete végéig egy embert szeret? Hagyjuk már. Ideig óráig megy a mese, aztán beleun és vagy elhagynak, vagy megcsalnak, vagy veled maradnak, de más után sóvárognak. Vagy te csinálod ezt valakivel. Mert semmi sem állandó, a szerelem sem. Ezt nem tudod kontrollálni, saját részedről és a párod részéről sem. Állhatsz fejen is, tök mindegy. Építhetsz valakivel életet, ha az egyik-napról a másikra kalap kabát elhagy. Te meg ott maradsz hoppon, ha igazi szerencsétlen vagy, te még mindig szereted. Ez valamelyik részről mindig csak kín. Minek "kell" erre életet építeni? Minek "kell" egy párt választani, ha a világ tele van jobbnál jobb nőkkel és férfiakkal akikről a nőd meg a pasid mellett fantáziálsz? Minek a hűség, ha nem tesz boldoggá, mert akárhova mész lépten nyomon a feszesebbet, a kerekebbet, a nagyobbat, a fiatalabbat nézed? Nincs olyan hogy szerelem, ez csak valami ideiglenes becsapás, amiből valaki mindig szarabbul jön ki. Change my mind.