A nők mennyire tartják vonzónak/taszítónak a buddhista lelkületű férfiakat?

Nem vallási fanatizmusra és térítésre gondolok (bár aki ismeri legalább érintőlegesen a filozófiát, az tisztában van vele, hogy ez nem is arról szól), hanem inkább a realitásokra vonatkoztatott életfilozófia megélésében mondjuk egy fogyasztói társadalom vezérelte nagyvárosban.

Ápolt, nem igénytelen, de minimalista életvitelt él. Nem aggódik a világ problémái miatt, nem veszik el a bulvárban, nem lehet őt belevinni aktuálpolitikai sárdobálásokba és vérre menő, megosztó vitatémákba sem, mert sokkal magasabbról szemléli a világot.

Nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott, megadja az alapvető tiszteletet minden embernek, de ez nem azt jelenti, hogy asszertív módon ne lenne képes képviselni a saját érdekeit, illetve hagyná önmagát kihasználni, elnyomni.

Képes örömét lelni a természetben és a természet adta lehetőségekben, nem vágyik anyagi javakra, emiatt a kapitalizmus szemüvegén keresztül szemlélve úgy tűnhet nincs benne ambíció és céltalan életet él, miközben soha nincsenek hétköznapi anyagi gondjai, mert tisztában van vele mennyi a saját igénye és mennyi az, ami elég számára, nem érez késztetést mesterségesen generált igények kielégítésére.

Nincs benne birtokló szemlélet, emiatt nem küzd egyetlen nőért sem. Ha a nő nyitott arra, hogy a társaságában legyen, akkor rá bízza a döntést, illetve azt is, ha már nem akar a társaságában lenni, emiatt passzívnak tűnhet vagy féltékenységet ébreszthet. Pedig teljesen őszinte az emberi kapcsolataiban és nem is szeret hazudni, kerüli azokat a helyzeteket, ahol a társadalom erre rákényszerítené.

Sokat olvas, művelődik, szeret az átlagnál jobban elvonulni csendesen és az elektronikát is kizárni ilyenkor az életéből és nem azért, mert kettős életet folytatna. Nyitott arra, aki ezt az oldalát is szeretné megismerni, de megérti, ha valaki ebben nem partner és kölcsönösen tiszteletben tartja, hogy a másik félnek erre nincs igénye, ezt unalmasnak és sivárnak tartja, nem akarja rákényszeríteni ezt a szokást.