Ez se veled se nélküled kapcsolat lenne?

Benne vagyok egy kapcsolatban, vagyis már abban sem vagyok biztos hogy ez egy kapcsolat.

Adott egy hölgy, akivel már pár éve ismerjük egymást. Úgy kerültünk kapcsolatba hogy ő egy barátság extrákkal kapcsolatot keresett. Jobb híján, és mert egyébként egy nagyon szimpatikus, és okos nőről van szó belementem. Holott én nem kifejezetten ilyen kapcsolatban gondolokoztam, illetve gondolokozom.

Egyszer már lezártuk ezt a kapcsolatot, vagyis ő zárta le. Aztán újra felbukkant, illetve folyamatosan beszélgettünk írásban, mert nagy a távolság köztünk. Én már a legelején céloztam rá hogy benne lennék komoly kapcsolatban... ő akkor ezt részéről kizárta. Szóval újra elkezdtünk beszélgetni, találkozni, végül randizni és igen az ágyban kötöttünk ki. Olyasmit kommunikált felém, persze zavarosan, hogy mégis szeretné folytatni, talán komolyabb kapcsolat reményében.

Viszont újabb 5-6 találkozó után, egész egyszerűen nem lehet vele időpontot egyeztetni. Most dolga van, valakihez megy, szülinap van, beteg, mittudom én....mindig van valami.

Mostanra azt érzem hogy kb huszadrangú vagyok a számára. Én ha úgy van simán áttervezem a programom miatta, mert szerettem volna hogy ha ebből az újrakezdésből eljutunk valahová.

Ha én nem próbálkozom találkozó időpontok megszervezésével, ő fel sem hozza a témát hogy szeretne találkozni. Olyan bizonytalan az egész. Ha miatta nem jön össze, szemmel láthatóan nem nagyon zavarja, nem ajánlja fel hogy esetleg melyik hétvége lenne a jó számára.

Mostanra nekem ez ilyen kihasználás szagú lett: Mikor kedvem van hozzád, jó vagy, de ha nincs akkor ne találkozzunk...

Tudom mindenkinek ezer dolga, problémája van, neki is. De nem az a normális ha mindezek ellenére, valóban kedvelem a másikat akkor minden szabadidőmet vele akarom tölteni, hogy jobban megismerjem?

Nem baj ha valaki bizonytalan, az sem baj ha nagyon lassan halad az ismerkedés. De hogy igazából olyan mintha nem is keresné a lehetőségeket hogy mikor tudunk egy randit, egy találkozót összehozni. Valahogy nem kölcsönös ez az egész.

Nem hinném hogy erőltetném, nem hiszem hogy sok vagyok, mert tényleg ritkák voltak a találkozók.

Igazából csak nem tudom mit tegyek most. Kedvelem, de így hogy baromira nem érzem hogy szeretné ha eljutna ez a dolog A-ból B-be, már nem vagyok olyan lelkes.

Más nem tudom hogy van vele de nekem kell hogy érezzem a másik is érdeklődik irántam. Nem tudok csak folyamatosan én "hódítani".

Az lenne a kérdés ki hogy látja ezt az esetet, ki volt már hasonló kapcsolatban?

Nekem lassan az a meglátásom hogy nem is igazán vonzódik hozzám. Mikor unatkozik vagy igénye van mondjuk a szexre akkor jó vagyok, de aztán már nem kellek.

Lehet neki ennyi elég?

(Sajnos nekem nem)

Nem tudom mit tegyek (lehet ő sem tudja mit szeretne), de lassan azt gondolom be lettem hülyítve.