Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lennél olyannal kapcsolatban, aki lazán szakítana veled, szuper az élete nélküled is, szóval kb semmit nem jelentesz neki?
Mosolyszünetekben, vagy mélyebb problémák esetén, vagy hatalmas veszekedések során úgy megcsillannak olyan dolgok, hogy pl őt abszolut nem hatja meg a kapcsolat labilitása, a majdnem vagy egészen a szakítás, vagy a hiányom, hanem megy, röhög a barátaival minden viccen, bandázik, vásárolgat magának új ruhákat, szervezi izgatottan valamelyik programot, a kocsijába vesz plusz dolgokat, stb.
Persze nekem azt mondja, sír néha otthon, egyáltalán nem könnyű. Csak épp a látszat teljesen más.
Azért nem is ítélem el hogy van élete és elég pörgős is nélkülem. (Habár én ilyen esetekben képtelen vagyok a barátnőkkel önfeledten partyzni mikor majd belepusztulok abba hogy talán szakítunk)
De olyan érzést kelt, mintha én abszolut nem tennék az életéhez hozzá olyat, ami hiányozna belőlem(holott rengeteg mindent csináltunk), úgy tűnik mintha neki teljesen mindegy lenne, velem van e vagy nem, olyan boldog velem, amilyen boldog nélkülem is.
Most, így kibékülve tudtam ezeket meg. Mosolyszünet alatt amíg én sírtam miatta, addig nem tudtam hogy ő meg dalolva vásárolgat, bandázik.
Amiért szenvedtem a hiányától, kibékültem vele, a szakítás ill kapcsolat rajtam múlik valójában. Ő amolyan elfogadó. Ha vele vagyok oké, ha nem, akkor is rendben.
És így kibékülés után láttam meg hogy meg se hatja a hiányom szinte, az életének nem vagyok egy pótolhatatlan része, és boldogság van neki szakítás után is.
Őszintén szólva igazán elbizonytalanodtam most, hogy valóban jól tettem e, hogy kibékültem, mert abszolut úgy érzem magam, mintha lenne az ő élete amihez én csak asszisztálok, és többet nem is jelenthetek neki.
Mint valami simán eldobható kis senki. Így érzem magam ezek után mellette.
Ha vele beszélek erről, próbálja "szépíteni", hogy de sírt miattam stb, csak épp az uj cuccok, a kocsi, haverokkal izgatottan a programszervezései, stb stb nem azt mutatják, mintha én helyet foglalnék valahol az életében, hanem azt, mintha semmit nem jelentenék az életében.
Félreértés ne essék, nem a boldogsága zavar vagy ilyesmi, hanem mintha nem számítanék én neki kb semmit egyáltalán.
Azaz ha szakítanék, már tudom azt, hogy nála nevetés,"buli" van, ahogy velem is volt, nélkülem sem változik, szakítás napján sem.
Vagy most mindezt be lehet tudni annak, hogy teljesen normális szakítás után az, ha vki nevet pörög happy minden?
válasza: válasza:Nagyon jól tetted, hogy kibékültél! Az Isten mentsen meg minden más férfit tőled!
Amúgy meg, mivel naponta "szakítasz" vele, neki ez a napi rutin része. Olyan, mint a fogmosás. Miért hatná meg?
válasza:Soha nem voltam olyannal kapcsolatban, akivel "mosolyszünet, mély probléma, veszekedés" volt! Az ilyen eleve kuka, nem érdemes hónapokig, évekig húzni.
A te értékítéleted is szánalmas, hiába mentegeted magad, azt akarod látni, hogy sír egy sarokban egyedül, mert az elégtételt okozna. Nyilván a 83. szakításod után nem fog karjába dőlni, hiszen tudja, hogy úgyis visszamész.
Nincs szakítás naponta. Ez nálunk nem rutin. Nagyon is komolyan veszi.
de én jutottam el oda vele legutóbb, hogy szeretném lezárni. Nem bírom.
És kezdem sajnálni, hogy gyenge voltam ehhez. Sajnálni azt, hogy kibékültem. Sajnalom, hogy amíg sírtam, nem láttam azt, amit most látok.
És ezek után hogyan lehet csak annyit is elhinni, hogy "hiányzol, hiányoztál"? Mikor abszolut nem úgy néz ki? Hogyan lehet azt elhinni, szeretlek, mikor kb az se érdekli ha vége? Hogyan lehet akár egy ölelését is elhinni, mikor anélkül is elvan? Hogyan lehet bármit is elhinni neki?
Bizonygatna meg próbálkozik, de bennem vmi eltört most. Nem az az érzés jön mint 1.amit irt.
Oké hogy nem szükségből van velem, hanem én kb egy hobby szint lehetek akkor.
válasza:Nem elégtételt akarok venni. Ez teljesen téves.
Hanem valahogy a "hitet" teszi tönkre bennem, hogy szeretne, vagy szeretett is e valaha olyan, aki boldogan szakít. Illetve teljesen mindegy vagy e neki, vagy épp leléptél.
De tudom a gyk szerint teljesen normális a boldog szakítás.
Akkor én miért sírok?😳
válasza:4-es Ez hogy jön össze?
"abszolut nem hatja meg a kapcsolat labilitása, a majdnem vagy egészen a szakítás, vagy a hiányom"
"Ez nálunk nem rutin. Nagyon is komolyan veszi."
Ok, mentegeted, de magadnak hazudsz!
Tényleg komolyan veszi. A szakítás ugyanis joformán rendőrökkel jár együtt nálunk, nem kis balhék mennek itt. Amikor balhé van.
(De normális értelmiségi magyarokról van szó, bármilyen hihetetlen)
Tudja nagyon jól mi a szakítás és mi nem szakítás. És mi az amikor én lezárok vmit, és amikor nem zárok le.
Nincs arról szó, hogy szakítunk kibékülünk szakítunk kibékülünk. Egyáltalán nincs.
És amikor megnyugszik, nem küzd már stb, es beköszön hozzám az a csend. Akkor kezdek én sírni. Ő meg "vidulni".
Én miért sírok mikor én szakítok? Miért nem dob ez engem fel? Ha az a normális a gyk szerint??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!