Lennél olyannal kapcsolatban, aki lazán szakítana veled, szuper az élete nélküled is, szóval kb semmit nem jelentesz neki?

Mosolyszünetekben, vagy mélyebb problémák esetén, vagy hatalmas veszekedések során úgy megcsillannak olyan dolgok, hogy pl őt abszolut nem hatja meg a kapcsolat labilitása, a majdnem vagy egészen a szakítás, vagy a hiányom, hanem megy, röhög a barátaival minden viccen, bandázik, vásárolgat magának új ruhákat, szervezi izgatottan valamelyik programot, a kocsijába vesz plusz dolgokat, stb.

Persze nekem azt mondja, sír néha otthon, egyáltalán nem könnyű. Csak épp a látszat teljesen más.

Azért nem is ítélem el hogy van élete és elég pörgős is nélkülem. (Habár én ilyen esetekben képtelen vagyok a barátnőkkel önfeledten partyzni mikor majd belepusztulok abba hogy talán szakítunk)

De olyan érzést kelt, mintha én abszolut nem tennék az életéhez hozzá olyat, ami hiányozna belőlem(holott rengeteg mindent csináltunk), úgy tűnik mintha neki teljesen mindegy lenne, velem van e vagy nem, olyan boldog velem, amilyen boldog nélkülem is.

Most, így kibékülve tudtam ezeket meg. Mosolyszünet alatt amíg én sírtam miatta, addig nem tudtam hogy ő meg dalolva vásárolgat, bandázik.

Amiért szenvedtem a hiányától, kibékültem vele, a szakítás ill kapcsolat rajtam múlik valójában. Ő amolyan elfogadó. Ha vele vagyok oké, ha nem, akkor is rendben.

És így kibékülés után láttam meg hogy meg se hatja a hiányom szinte, az életének nem vagyok egy pótolhatatlan része, és boldogság van neki szakítás után is.

Őszintén szólva igazán elbizonytalanodtam most, hogy valóban jól tettem e, hogy kibékültem, mert abszolut úgy érzem magam, mintha lenne az ő élete amihez én csak asszisztálok, és többet nem is jelenthetek neki.

Mint valami simán eldobható kis senki. Így érzem magam ezek után mellette.

Ha vele beszélek erről, próbálja "szépíteni", hogy de sírt miattam stb, csak épp az uj cuccok, a kocsi, haverokkal izgatottan a programszervezései, stb stb nem azt mutatják, mintha én helyet foglalnék valahol az életében, hanem azt, mintha semmit nem jelentenék az életében.

Félreértés ne essék, nem a boldogsága zavar vagy ilyesmi, hanem mintha nem számítanék én neki kb semmit egyáltalán.

Azaz ha szakítanék, már tudom azt, hogy nála nevetés,"buli" van, ahogy velem is volt, nélkülem sem változik, szakítás napján sem.

Vagy most mindezt be lehet tudni annak, hogy teljesen normális szakítás után az, ha vki nevet pörög happy minden?